Az álom megvalósulni látszik

Ajka  – A Fekete István Irodalmi Társaság az elmúlt esztendő végén Felsőkövesden tartotta évzáró ülését. Egészalakos szobor az íróról.

A társaság elnöke, Horváth Tibor köszöntötte a megjelenteket, megköszönte Kostenszky Gábornak, a Gyömrői Fekete István Általános Iskola és Szakiskola igazgató-helyettesének a szívélyes, baráti fogadtatást, amiben az ülés résztvevőit részesítették, azt is, hogy vállalták 2017-ben az országos jelentőségű Kele Nap megrendezését. Megemlékeztek a szeptemberben elhunyt dr. Sánta Gábor  irodalomtörténész, tanárról, Fekete István életművének kutatójáról. Megjelentették Tamás László szerkesztésében Gáspár János: Fekete István sorsa című munkáját. A kötet a korábbi, hasonló című kiadványnak bővített, átdolgozott változata.

– „Gáspár János jelen könyve, mivel eddig nem publikált tényeket, dokumentumokat is tartalmaz, ezáltal mélyebben rávilágít az író életének részleteire, műveinek életrajzi hátterére.” – írta ajánlójában Horváth Tibor, az egyesület elnöke.

Az ülésen Vasi Miklósné hozzászólásában megemlítette, hogy 2016. április 23-án, a Füredi Kiskönyv Fesztiválon Mátrainé Mester Katalin, képviselve a társaságot, előadást tartott „Fekete István és az Öreg Sólyom, Láng Rudolf barátsága, levelezése címmel”. Részt vettek 2016. novemberben a mosonmagyaróvári Várhídon, Trischler Ferenc szobrászművész Fekete István író, óvári közgazdászról alkotott szobrának avató ünnepségén.

Annak az írónak szobrát avatták, aki a somogyi Göllén, 1900. január 25-én született, ajkai éveiben vált ismert íróvá, szerzett hírnevet írásaival. A Fekete István sorsa címmel megjelentetett kiadványukban közzétett késői életrajza részletének idézésével emlékezzünk rá! „…most már kenyerem javát megettem, írnivalóm nagy részét – talán – megírtam. Átéltem bennük újra, ami velem történt, de átéltem mindent, ami írásaimban történt: emberekkel, állatokkal, erdőkkel, mezőkkel, nappalokkal és éjszakákkal.

És ezek az írások: Én vagyok!”

Az egyesület régi tervei között szerepelt, hogy az írónak legyen Ajkán egész alakos szobra. Ez megvalósulni látszik. Dienes Attila szobrász fogja elkészíteni.

Egy templomról, évforduló ürügyén

Luther Mártonról és egyházáról

A németországi Eislében Luther János és Zigler Margit házasságából két gyermek született Jakab és Márton (1480.-1546.). Márton katolikus szerzetes lett. 1510-ben elhagyta a katolikus egyházi szerzetesi kolostort, mivel nem értett egyet vallásának egyes szokásaival, gyakorlatával. 1517. október 31-én Luther Márton a Wittembergi vártemplom falára kifüggesztette a 95 pontból álló tézisét, s terjesztette reformelképzeléseit, mely futótűzként terjedni kezdett Európában. Luther követőit üldözték. Ezrek hagyták el hazájukat. Akiket elfogtak, gályarabságra ítéltettek, s mi több, máglyára küldettek. A reformátorok tanai Magyarországon az 1530-as esztendőkben kezdtek gyökeret ereszteni. Ajka település egyházairól szóló oklevelek 1550-ben anyaegyházról tudósítanak. 1698-ban végzett összeírás szerint a településen 23 család él, közülük három család katolikus.

“Egy templomról, évforduló ürügyén” bővebben

Téli képeslap

 

A Városligeti tó jégruhában. A partmenti füzek hosszúra nőtt hajtincseit kalodába fogja a januári tél. Az ember alkotta aprócska sziget a horizonttal együtt fázósan összehúzódik, közben a fák ágai között szabadon járkál a rakoncátlan szél.

“Téli képeslap” bővebben

HóEMBER mese

 

Valahol az Óperenciás tengeren innen, a Kárpát-medencében, élt egy kislány, aki már aprócska korában be-bekukkantott a betűvetés tudományába. Még ugyan fordítva írta a “Z” betűt – iskolába nem járt, így bocsánatos bűn -, amikor nagyapjának mesét írt.

Az öreg boldog volt, örömében a kisváros utcájának széltében-hosszában újságolta: – “Ez a lány a lelkem világát örökölte.” Abban reménykedett, ha majd lányunokája felnő, s nyomdokaiba lép, folytatja a mesélést, sok-sok örömet szerez a gyerekeknek, talán még felnőtteknek is. Az unoka meséje Hófiúról, Hóleányról szólt, akik egy téli délutánon találkoztak valahol, a távol messzeségben. Akik nyomban szerelmesek lettek egymásba, s boldogan éltek, amíg meg nem haltak. – Ekképpen gondolta a kislány, aki nem sejthette, hogy az élet ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb. A nagyapa már sok mindent megtanult az életről, többek között azt is; – “Ha valaki nagyon óhajtja a boldogságot, az könnyen boldogtalanná válhat!” Az unoka meséjének elolvasása után gondolt egyet, tollat ragadott, írni kezdett.

Kíváncsiak vagytok, hogy mit rótt a papírra az öreg?

.. Figyeljetek!

“HóEMBER mese” bővebben

Delelőben

A falu felett, az égen gomolyfelhők tornyosulnak, szinte elviselhetetlen a hőség. A Vásár-tér szegletében, a nyárfasor árnyékában kisebb tehéncsorda kérődzik. Remeg a levegő. Szegfű tehén is pihen, néha-néha csap egyet a farkával a nyughatatlan bögölyökre.

“Delelőben” bővebben