A bágyadt lombra rálehelt az ősz
Mesés az erdő, színes a táj.
Somló-hegy télen
(Vitorlát bontott az ősz hajója
Vitorlát bontott az ősz hajója,
Levelek szárnyán elrepült tova.
Elvitte nyugalmát a nyárnak
Az ősznek selymes illata.
Vágyaim, álmaim vele szálltak,
S éltem éveit pergetem,
Miként szivárvány a napsütésben
Emlékeim húrját pengetem.
Őszi hangulatban
Rázza a faágakat az őszi szél,
Zörög már a levél a fák tetején,
Libbenve, vitorlázva hull onnan a földre,
Itt az ősz, jön a tél, kiáltják a ködbe.
Tóparti vallomás
A ligeti tó
Csillagokat hint vízére a tündéri ég,
Hídon állok, mely a parttól – szigetig ér.
Látom, tincsüket mossák a lehajló fűzfaágak,
Halak csobbannak, rajzolnak körbe-körbe karikákat.
Platánsori gondolatok
A Kódis-dombon üldögélve
Alig látszó víztükör Jancsó Miklós Kornyi-tava.
Körötte messze-rét, hol a napsugártól kiégett
Fűszálak tengerében, kakukkfű illatárban,
Felhő bárányokat terelget a lomha nyári szél.
Nefelejcs
A pirkadat csendjében
