Az intézkedésben….

Egyik napon a barátokkal: Mészáros Lacival, Kundermann Marcival, Lontai Ferivel a„Bolhás” mozi nyolc órakor kezdődő előadásán voltunk. Amikor vége volt az előadásnak , ballagtunk hazafelé. A Torna-patak hídján megálltunk beszélgetni, amikor a híd másik oldalán megjelent a Lajkó nevű körzeti rendőr. Egy darabig sétálgatott a Torna hídján fel és le, közben meg-megállt, nekitámaszkodott a híd vaskorlátjának, jobbjával megpörgette kezében tartott gumibotját, másikkal hívogatóan, akár egy közlekedési rendőr integetett, félre nem érthetően, magához rendelt bennünket. Mi meg, mivel ekkor már egy fia autó sem közlekedett az úton, toronyiránt átmentünk hozzá egyenesen a hídon.
Bár ne így tettük volna, mert a rendőr intézkedésbe kezdett.

– Szép jó estét a fiatal uraknak! – köszönt, majd köhintett egyet. – Beszélgetünk,… beszélgetünk, azután vétünk a közlekedési szabályok ellen – s gumibotjával felbökött a kincstári sapkájának simléderére.
– De hát!… Mi… – kezdte volna a magyarázkodást Marci, ám a hatósági közeg közbevágott, Tintaceruzát és helyszíni bírságról szóló nyomtatványtömböt húzott elő kabátja zsebéből. – Látják azt a csíkozást? – mutatott az útra. – Gondolom,…- itt kis szünetet tartott. – A művész úr unalmas perceiben azért kente azt a drága fehér festéket a közútra, hogy jelezze az ifjú uraknak is, hogy ott kell a gyalogosnak átkelni az út másik oldalára. Nem az úttesten mászkálunk össze-vissza, hanem az arra kijelölt helyen. –

Lajkó rendőr vagy két óra hosszat magyarázta a közúti közlekedésben használatos szabályokat és jelzéseket. Egyszer csak órájára tekintett – Megértették!- Jól jegyezzék meg! Most az egyszer még eltekintek a büntetéstől! Na! Jó éjszakát! – hagyott ott bennünket és elindult sietős léptekkel akkor a kastély épületben lévő rendőrség felé. Mi meg álltunk a híd másik oldalán, és azon töprenghettünk hazafelé:
Mi lett volna, ha szabályt tisztelve közlekedünk?

Csattanós emlékek (3.)

Egy tripla nulla története

A forradalom, vagyis, ahogy akkoriban állították, “ellenforradalom” elfojtása után az ajkai  szakmunkásképző  iskolában, ha döcögősen is, elkezdődött a tanítás. Az   Ajka és Vidéke Hitelszövetkezet  épületében lévő iskola egyik helyiségébe, ahol a “Nasik”, mondhatnám úgy is, hogy a “Csótányok”- mert hátuk mögött, fekete egyenruhájuk után így nevezték őket a gimisek -asztaliteniszeztek -, belépett Sz. K., a történelem tanár.

“Csattanós emlékek (3.)” bővebben

Csattanós emlékek: (1.)

Gurkin-gyerek és az első pofon

Ajkán, a Rákóczi utcában a Vass boltosék portája s a Hinger hentesék által emeltetett Krisztus kereszttel határolt terület valamikor, a negyvenes években egy tisztás volt. Rendre ott fociztunk a Gurkin-gyerek labdájával, aki nap mint nap behajtott a térre flancos kerékpárjával,  félkezében fogva a csodás bőrlabdáját, amit gyámapjától, a “Bauxit” orosz katonai parancsnokától kapott ajándékba.

“Csattanós emlékek: (1.)” bővebben

Küszike a nagyvilágban

Ott ahol a sötét Fekete-hegy összeölelkezik a Felső-erdő tölgyeseivel, pontosan ott, nem tévedés, ott a völgyben, szerényen csordogál egy patak. Valamikor sok víz folyt a patakmederben, malmokat hajtott, de mostanság szinte száraz lábbal átgázolhat rajta az ember. A patakmedernek mind a két oldalán füzek, égerek élnek, s amióta fogytán a víz, odamerészkedett egy akácfa, aki, – ezt halkan mondom, mert szégyelli – nem szeret lábat mosni, de mivel a szomját aszály idején könnyedén oltja, megtelepedett. Ennek a fának a vízmosta gyökerei között élnek Küszék.

“Küszike a nagyvilágban” bővebben

Mese a Cirmi cicáról, avagy,  egy „Buta Macska” története

A szomszéd Ida néninek volt egy gyönyörűséges fehér-ezüstszürke szőrű cicája. Cirmi a falusi, ünnepi délutánok csendjében mindig ott hancúrozott, szunyókált a kemencés-tűzhely magasának melegében, közben az egeres rétről álmodozott, s képzeletében az utcabeli kutyusokkal fogócskázott, s mezei egerekkel cicázott.

“Mese a Cirmi cicáról, avagy,  egy „Buta Macska” története” bővebben