“Magyarul írtam”, mert magyarul érzek, és érzéseimet földemmel megosztanom a legboldogabb vallotta a nyelvújító barátjának, Kazinczy Ferencnek az az ember, aki életének nagy részét távol töltötte Magyarországtól – igazi hazája az anyanyelv maradt, az, melyet szülőfalujában, Ajkán sajátított el.
Lassan befejeződik az idei tanév. Néhány felmérő dolgozattal ugyan még számot kell adni a megszerzett ismeretekből, de azután kezdődhet a megérdemelt vakáció.
A kiállítás megnyitóján balról: Bölcskeiné Kocsis Zsuzsanna, Bóday Ottó, Kerekes Árpád, aki könyvet írt Bóday Gáborról.
Ajkán a „Bóday Gábor Emléknap” keretében a Városi Múzeumban, május 25-én rajzkiállítás nyílott a volt bányaigazgató munkáiból. A megnyitó ünnepségen megjelent szépszámú érdeklődő között ott voltak a Bóday család tagjai. Bóday Ottó a megnyitón beszédében gondolatokat, kiegészítéseket fűzött a tárlat anyagához.
A fák emléket idéznek, évgyűrűikben, mint a hanghordozón a barázdák, jeleket visznek a jövőbe.
Felemelő, ünnepélyes pillanat mindig, ha az ember messzi útra készül. Molnár Gábor író nyomán, 2011. május 14.-én indult el Brazíliába Dr. Szomor Zoltán, az Ausztráliában élő, Pécsről származott orvos, kutató, aki útravalóul magával vitte jótanácsként az író többször is újraolvasott könyveiből szerzett tapasztalatokat.
Aranyló ősz, és fehér tél után
Tavasz köszönt be szobám ablakán
S míg ballagok a Parkerdőbe fel
A Köves-árok zöldben ünnepel
A bányaudvar- múzeum felett
Békésen úsznak apró fellegek
De a vén, komor bányagépeket
Nem érdekli madárdal kikelet
Mementók ők, gigászi sírjelek
Őrködnek a holt bányászok felett
Száz éve már, hogy aknatűz miatt
Ötvenöt bányász holtan lent maradt.
(Részlet: Nagy Lajos: Csingervölgyi tavasz c. verséből)
Megjöttek fecskéink,
Csí-né, és Csí bácsi.
No és a családja :
Csóri, Ricsi, Rácsi.
Dugó kicsi kora óta szeretett volna vadász lenni. Mindig szívesen hallgatta a vadász- történeket, melyeket a vadászok meséltek esténként, az erdei portyákról hazafelé jövet… a sarki korcsmában. Tőlük hallottam a történetet.
