Egy tripla nulla története
A forradalom, vagyis, ahogy akkoriban állították, “ellenforradalom” elfojtása után az ajkai szakmunkásképző iskolában, ha döcögősen is, elkezdődött a tanítás. Az Ajka és Vidéke Hitelszövetkezet épületében lévő iskola egyik helyiségébe, ahol a “Nasik”, mondhatnám úgy is, hogy a “Csótányok”- mert hátuk mögött, fekete egyenruhájuk után így nevezték őket a gimisek -asztaliteniszeztek -, belépett Sz. K., a történelem tanár.
– Fiuk! Ha lehet, szeretnék egy kicsit mozogni! – kérte a tanulókat, hadd álljon közéjük. Máskor is tette ezt, nem egyszer közéjük állt, ilyenkor feledtek minden iskolai protokollt, önfeledten játszadoztak, ám ezen a napon nem mosolygott, titokzatosnak tűnt.
Rövidke páros játék után koppantott az ütője élével egyet az asztalon, ezzel jelezte, hogy ő mára befejezte a játékot, …köszöni.
Egy pillanatra – szólt oda K. Marcinak is az asztaltól távozóban.
– Máris, tanár úr! – Marci rögvest átnyújtotta az ütőjét a soron következőnek, aki már tettre készen várta, hogy sorra kerülhessem.
A tanár úr ajkai születésű, lutheránus vallású gyerek volt, ennél fogva, mióta eszét tudta, Marci tegezte őt, mindaddig, amíg Sz. tanár úr arra nem kérte, hogy az iskola területén magázza. Természetesen először furcsa volt ez a kettősség Marci számára, de belátta, hogy ez így helyes.
– Tudod mit “Bátyám”!? – kezdte mondandóját a töri tanár – Az iskolában meg kellene alapítani az ifjúsági szervezetet, Úgy gondoltam, erre te lennél a legalkalmasabb.
– Erre a felkérésre nem számított Marci, így hirtelen szólni sem tudott. Nem, … ez lehetetlen tanár úr!
– Értsed meg, erre a feladatra nem lehet akárkit felkérni. Itt beszélni is kell, a tanári és szakoktatói karral kapcsolatot tartani,… a tanuló társaknak is el kell fogadni,… ajkai vagy! Mit lehet kezdeni egy bejáróval? – érvelt a tanár.
Marci tett volna még egy kísérletet arra, hogy meggyőzze tanárát, hogy van erre a feladatra nálánál alkalmasabb ember. – Tanár úúúr, éééén !
A tanár úr felemelte a kezét, s visszakézzel, sportnyelven mondva “backhandből” … adott Marcinak egy “makarenkóit.” – Majd meglátjuk! – mormogta bajusza alatt, s elrohant a folyosó elején lévő tanáriba.
Még ezen a napon történelem óra volt, Az alacsony termetű ember az osztálykönyv lapjait forgatva szinte eltűnt annak lapjai mögött.
– …F. Imre, …K. Gyula , sorolta a felelőket, … Marci nevét is. – Gyertek ki! Gondolooom, alaposan készültetek az órára. Halljam, mit mondott Kádár elvtárs a timföldgyárban tartott munkásgyűlésen?
Néma csend. A katedra előtt állók hallgattak
Naaaa ! … Mondjátok! Akinek van véleménye, mondandója, kezdheti! Ott voltatok, nem? – Ez igaz, kivezényelték az iskolák tanulóit. Hosszan beszélt Kádár. – Vajon mire lehet kíváncsi? – gondolhatták a fiúk.
– A beszédének melyik részében, Tanár úr? A hangszóró meghibásodása előtti, vagy utáni részben? – próbálta K. Gyula pontosítani a tanár kérdését. (A hangosítás elromlott, így Kádár csak tátogott a tömeg előtt. Hűűűű, de megizzadt a Timföldgyár és Alumíniumkohó igazgatója, no meg természetesen B. Jóska telefonszerelő is, hisz ő felelt a kihangosításért.)
– Itt én kérdezek! Mehettek helyetekre! Nulla! …jegyezzétek meg, ez tripla nulla! Megmondtam, a politikai eseményekből is naprakésznek kell lenni! –
Így osztozott egy nevelő hatású érdemjegyen három diák 1957 szeptemberében, akik közül csak Marcinak fájt, s ő tudta, legalább is sejteni vélte, hogy ezt mivel érdemelték ki ,