Aki megalapozta a magyar izzólámpa ipar nemzetközi hírnevét
Pfeifer Ignác
(Szentgál, 1868. szeptember 30. – Budapest, 1941. szeptember 7.)
vegyészmérnök, műegyetemi tanár, a Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetője. A Budapesti Műegyetemen végezte tanulmányait, ahol 1892-ben vegyészmérnöki végzettséget szerzett. Ezt követően a Kémiai Technológia Tanszéken tanársegéd, majd adjunktus. 1904-1912 között magánlaboratóriumot tartott fenn, ahol kísérleteit végezte. 1912-ben a Kémiai Tanszék vezetője. Mérnökkari tisztként részt vett az első világháborúban, fia ebben a háborúban elesett. Ez a csapás és saját tapasztalatai a háborút ellenzők soraiba állította.
Aschner Lipót, 1922-ben az Egyesült Izzó vezérigazgatója megbízta az Egyesült Izzó Rt. kutatólaboratóriumának vezetésével.
Az Ajkai Kőszénbánya Rt. bányanyitáshoz tőkéstársat keresett, s az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-vel egyeztek meg. Pfeifer Ignác fiatal tudósokat alkalmazott, közöttük Bródy Imrét. Az egyezség keretében 1937-ben a Bródy által kidolgozott kriptonlámpa gyártásához Ajkán egy gazdaságosan üzemelő kripton gyárat építettek. A csingervölgyi gyár a magyar tudományos kutatás egyik központja lett. A nemesgázok és vákuumtechnika területén elért eredmények nagyban hozzájárultak a magyar izzólámpaipar nemzetközi hírnevének megalapozásához.
Pfeifer tudományos munkássága során víztechnológiai, gázgyártási, szénkémiai problémákkal foglalkozott A víz keménységének meghatározására kidolgozott Wartha-Pfeifer eljárás a maga idejében korszakalkotó volt. A Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke, később örökös tiszteletbeli elnöke volt. 1941. szeptember 7-én, Budapesten halt meg. Tiszteletére alapították a Pfeifer Ignác emlékérmet.
