Rendhagyó beszélgetés Magyarország hatvanharmadik városával
A Torna-patak partján sétálgatok. Elnézem a mindig rohanó embereket, s gondolatomban felidézem a helyet, hol születtem. A víznek csacsogásában visszahallom a kenderkötegeket mosó földművesek vidám kacaját, a mosóteknővel ladikozó, fahidakon fogócskázó gyerek zsivajt, a szigetek zugának diszkrét csendjében csent gyermeki csókok varázslatos ízét, a cséplőgépek zümmögését, a malmok vízikerekeinek locsogását, a munkára figyelmeztető “gyári duda” rikoltását, s a madarak hangjában “Szó-mi bácsi” hegedűjének húrjain életre keltett nóták dallamát, mely a Löbl-kerthelyiségből szűrődik.
A fiatalságom idézem, miközben kérdezem, … a Városomtól:
Jól érzed magad így ötvenévesen?
