Azt mondta az én anyám: – Légy jó, Fiam!
Apám tanította: – Szeresd a hazát!
Érte háborúba ment, s én megfogadtam szavát.
A lelkész ekképp szólt az iskolában:
– A tízparancsolat szerint élj, Gyermekem!
Józanul, emberként, mind igyekszem betartani.
Tiszteltem anyámat, apámat, testvéreimet, felebarátomat.
Szerettem hazámat, nem öltem, nem harácsoltam,
Nem csaltam. A másként élők kinevettek,
Ők gazdagodtak, engem kétkedve’ néztek.
Azt mondom, Fiam: – Legyél nagyon büszke arra,
Amit munkád, tudásod árán, erődből teremtettél!
Ez az érték örök! Tanulj! Taníts! Hirdesd a szépet, a jót!
Ettől válhat tán egyszer szebbé, jobbá, igazabbá a világ.
Csupán összefogva, a munka árán boldogulhat az ember,
Remélem, hogy majd egyszer ilyen világban élhet unokád.
Vannak, lesznek mindig Júdások, Barabások, gerinctelenek, ostobák.
Csak az egyenes törzsű fák képesek dacolni szembeszéllel, viharral.
Mindig első legyen a család, ők felnéznek rád, ez életed jutalma.
Őket neveld nemes büszkeségre! Légy jó, Fiam és szeresd a hazát!