Álomkép

Álmomban színpompás rózsa voltál.
Bársony szirmokkal bomladoztál,
Mámorító illattal szórtad a határt,
Amikor bíborlón az est leszállt.

Később háborgó tenger lettél.
Boldog voltam mert szerettél,
Míg csodáltam feslő szirmodat,
Álmom fonala szétszakadt.

Tóparti látomás

A köd szitálva lassan földre száll.
Lehajló ágra, aranyló levélre.
Halkan lép a a tó tükrére,
Sérült lelkek sebhegére.

A köd szitálva lassan földre száll.
Fonnyadt virágra, fűre, televényre.
Fátylat von az ég kékjére,
Az ö szemére, … szép szemére.

Egy titokzatos ember

 

Képi illusztráció: Kőhalmi Adél grafikus művész

Az esős, árvizes napok után megnyugodott a természet, a ”falu” népe is. Felejtődött az áradás okozta riadalom, már a beteljesedett égi áldást dicsérte a felkelő Nap s a kukorica. – Csak ne okozott volna ekkora kárt! – Ez volt a véleménye a Lajos gazdának. Ennyi… Nem több.

“Egy titokzatos ember” bővebben

Emlékszilánkok

Székesfehérvár utcáin bandukolva, nosztalgiázva gondoltam a városban eltöltött középiskolás éveimre. Örömmel láttam, mennyit változott a város. A belváros forgatagában, a járókelők sokaságában elvegyülve egyszer csak szembe jött velem egy ismerős alak,

“Emlékszilánkok” bővebben