Csonka torony
Egy lokálpatrióta vágya, hogy minél többet megtudjon településének múltjáról, azért gyűjtögeti a messzi időkből származó történelmi töredékeket, hogy másokban is gondolatokat ébresszen.
Farkas fia Ogmánd – táltosként – szép jövőt jósolt a magyaroknak a Kárpát-medencében, benne a tőlük leszármaztatott Ajka (Heyka) nemzetségnek is, akik a fejedelmi (Megyer-Magyar) törzs dunántúli területe (Csepel-Székesfehérvár-Bakony-Balaton) körüli területeken kaptak adománybirtokokat ott, ahol csak az e törzshöz közelálló, megbízható, rokon nemzetségek helyezkedhettek el, – ekképpen szólnak a krónikák.
Ajka település “helytörténészei” nagy elődeikre – Karácsonyi János, Holub József, Györffy György, stb. neves történészek munkáira hivatkozva úgy tartották, hogy egyfalus nemzetségük nevét csupán a Veszprém megyei Ajka, Ajkarendek nevek örökítették. E kicsi, ám mozgalmas történelmi időszakokban a kiterjedt rokonsága révén is nagy befolyással bíró Ajka nemzetségnek nem volt monostora. A Veszprém megyei Ajkayak a Szent Remig tiszteletére épült egyháznak voltak a kegyurai, ritkán mentek Pannónia határán kívül, akkor is, a királyok, főurak, az egyházak szolgálatában tették.
III. Béla magyar király 1181-ben rendelte el, hogy a királyi kancellárián minden elé kerülő ügyet írásba foglaljanak. Sok esetben ezek a királyhoz, vagy királyi megbízottakhoz intézett “feliratok”, beadványok is adnak némi hiteles támpontot a településeken zajló eseményekhez.
Váradi Regestrum egyik 1222. évi esetében Gottfridus aradi prépost a nádorispánnak tett panaszt: …in praedio ecclesiae de Pauli, nomine Heyka, occisus est servus ecclesiae… – azaz a pályi monostor Ajka nevű birtokán (prédium=birtok, majorság és nem villa=falu) a prépostság egyik szolgáját Kátai Mihály fia Bodun egy szolgája megölte…
Érdekes és elgondolkodtató, sokak számára újdonságnak számíthat dr. Módy György történész, egyetemi tanárnak a Váradi Regestrum (A nagyváradi székeskáptalan latin nyelvű, 1208 és 1235 közt készült jegyzőkönyve a váradi székesegyházban a Szent László sírja előtt történt istenítéletekről és a káptalan előtt írásba foglalt jogügyletekről.) azon állítása, hogy Bihar megyében is volt egy Ajka (Heyka) nevű prédium. Ezt a tatárok felégettek, s hasonlóan, mint az egykori megyénkbeli Felső-Ajka, nem épült újjá, ezért nincs róla 1222 után említés.
Dr. Módy György a Berettyóújfalu és környéke a XIII. századtól a török hódoltság koráig című tanulmányában említést tett arról, hogy még a XIV-XV. században is találunk Biharban Ajkay nevű nemeseket, más források szerint Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun megyei területeken is vannak Ajkayak.
Karácsonyi János és Borovszky Sámuel történészek a Váradi Regestrumban említett pályi monostort Herpályra helyezték, s azonosították azzal a nemzetségi monostorral, melynek maradványa a nevezetes Csonka-torony, mely III. Béla király idejében, 1170 körül épült, s egy bizonyítatlan eredetű nemzetség építtette fel a hatalmas, háromhajós, román stílusú, valószínűleg a bencés vagy a premontrei rendhez tartozó monostort, melynek a szolgálói, ellátói lehettek a környékén élő Ajkayak.
Az 1972-76-ban folytatott ásatások során – melyet Karácsonyi János is megtekintett – a herpályi monostor déli tornyától dél-keletre feltárt sírok földjében jellegzetes X.-XII. századi kerámiákra leltek. A legdélebbre eső sírok mellett Árpád-kori telep nyomaira bukkantak, tán éppen az egykori Ajka (Heyka) prédium épületeinek, népeinek maradványaira?
Ismeretes, hogy az Ajkay Zsadány ági I. Ajkay Domokos, Dénes szolnoki főispán embere. Ajkay Sükösd fia János az egri egyházmegyében főesperes. Ajkay Mihály lovászmester, Ajkay Péter nemes fia is bírt földekkel ezen a tájon. Valószínűsíthető, hogy az Ajka városunk nevét adó nemzetség népei éltek a Duna, Tisza, Berettyó folyók mentén, Pannóniától keletre, a mai Alföldön is.
* Megjegyzés
“Érdekes cikk jelent meg a Napló megyei lap on-line oldalán: A cikket Sipos Ottó Tibor ajkai polihisztor szerzőtársunk írta. Kutatásai során felfedezte, hogy az alföldi Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun megyékben is éltek egykor Ajkayak. Örömmel közöljük helytörténeti ihletettségü írását, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy hátha egyik-másik kedves olvasónk kedvet kap a helytörténeti kutatáshoz, és a korabeli okmányok alapján tisztázza a dunántúli és az alföldi Ajkay-ak egymáshoz való viszonyát, eredetüket, rokoni kapcsolataikat. Ebben a témában minden, forrásmegjelöléssel és hivatkozásokkal ellátott tanulmányt örömmel közlünk folyóiratunkban.”
(Nagy Lajos: Ajkai Századok szerkesztője)