Tegnap a rigókkal ébredtem. Künn épp csak pirkadott. Kitörölve szememből az álmot, böngészni kezdtem az újságot. A horoszkópom szerint jó, alkotó napom lesz. Tünödöm, mit is írhatnék jegyzetfüzetembe, hogy olvasóimnak is szépen induljon a nap?
Mit szeretek én?
Szeretem a pirkadat csendjét, a reggel lelte harmatot, a tücsökzenét a mezőn, a rendre vágott szénaillatot, a vizek csendjét, a tónak fodrait s a völgynek ölében suttogó patakot. Szeretem az álmodozó csendet, az alkotás csendjét, a templomok csendjét, a harangok zenéjét, lépteid koppanását a térben, s szemed csillogását az esti fényben.
Szeretem az érintés csendjét, amikor ölelsz. Szeretem a Földet, a szülőföldet, anyaföldet, hazámat, ahol világra hozott az anyám, melyben Veled – ki ma kócos hajjal, morcos ábrázattal, álmosan ébredtél -, s veletek élek.