A bágyadt lombra ahogy rálehelt az ősz. Mesés az erdő, színes a táj. Libben a falevél a fák magasán. Ökörnyál csavarodik, csillog a fényben, gyérülő hajam közé fonja a szellő. Berrentek a hónapok, október van már, a varjú is így dalol:
Kár, kár, kár!
Elmúlt a nyár!
„Október a piktorok Piktora, már teljes lendülettel festeget. Ecsetjét arany-tengerekbe mártva húzza hervadó világok felett. A bágyadt lombra ahogy rálehel, irtóztató és hízelgő a hangja: Meghalsz, – de utoljára szép leszel”.
(Reményik Sándor)