Álló sor közép Imre Géza nyomdász (Fotó: id, Sipos István)
Imre Géza apja, a család feje id. Imre Béla a Nirnsee Hubert uraság háziborbélya volt. Az uraság, a mesternek ebbéli szolgálata fejébe adományozta azt a telket, vasútállomásra vezető utca, s a Vörös-köz sarkán, melyen házat építettetett. Id. Imre Béla, házasságot kötött nemes Hajas Gábor ajkai bognár mester leányával, Hajas Máriával. E házasságból két fiúk született, Béla és Géza. Béla felesége Rózsás Júliána fodrász volt, Gézáé pedig a Bedenics műbútorasztalos Irén nevű leánya.
Amikor az apa meghalt, az édesanyja férjhez ment, Majer Gézához. Imre Géza, mostoha apja révén került a devecseri Huss Ferenc Könyvnyomdájába 1925 szeptemberében tanoncnak azzal, hogy a polgári iskola után, egy valamirevaló szakmát is tanuljon. 1929.-ben nyomdász-segéddé is nyilvánították, a devecseri nyomda nem tudott két segédet foglalkoztatni, így a frissen szerzett segédlevéllel a tarsolyában vándorbotot foghatott, Budapestre indúlhatott munkát keresni.
1933-ban behívták a katonának, ahol egy hadgyakorlatokon a lába súlyosan megsérült, így hazatérhetett Ajkára, ahol a család korábbi pártfogójától Nirnsee Huberttől kapott kölcsönpénzből a szülői házban nyomdát hozott létre.
A nyomdagépei csak kisebb formátumú, alacsony példányszámban készítendő egyszerűbb nyomtatványok előállítására voltak gazdaságosak. Legjelentősebb megrendelése a Műkedvelő Útmutató című periodika. Az 1935 június és 1939 május között többé-kevésbé rendszeresen megjelent ez a folyóirat. Az Üveggyári Dalos-kör karnagya, a Katolikus Ének- és Zeneegyesület vezetője. Dalányi L. József 1991. évi emlékezése szerint:
„Imre Gézával egyezséget kötöttem 1937 tavaszán ennek a folyóiratnak ezer példányos indítására, számonként darabonkénti fél pengő előállítási-nyomdai költséggel, 1 pengő tervezett eladási árral. A Műkedvelő Útmutató címlapját és belső oldalait olykor Dlusztus Imre bonyhádi néptanító linómetszetei díszítették.”
1944 őszén megkísérelte, hogy nyomdáját hadiüzemmé nyilváníttassa, ez nem sikerült, így 1945 március közepén behívták katonának. Ausztria területén orosz hadifogságba esett. A Celldömölk melletti Intapusztán öt hónapon át élvezhette az orosz hadsereg „vendégszeretetét”. Augusztus közepén hazatérhetett Ajkára, itt tudta meg, hogy nyomdafelszerelését a II. Hadtestparancsnokság leszereltette, Németország felé indította, ám a szerelvényt Szombathelynél bombatalálat érte, a felszerelés szétszóródott, megsemmisült, odaveszett minden. Imre Géza nem sokáig tétlenkedett, egy gyöngyösi nyomdásztól megvásárolt egy teljes nyomdafelszerelést. Most már csak épületre, és engedélyekre volt szüksége, hogy a nyomdát üzembe lehessen helyezni.
Az épületrész meg volt, de zár alá volt helyezve, ezt fel kellett szabadítani. Az Iparügyi Miniszter rendelkezése szerint be kellett lépnie a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületébe, ehhez volt kötve a működési engedély kiadása. Elkezdődhetett az alkotó munka, melynek az 1949. december 29.-én jelent meg a nyomdák államosításáról szóló rendeletet követő államosítás vetett véget.
Erről tanuskadik az alábbi idézet;
„Felvétetett 1949. dec. 29.-én, Imre Géza ajkai könyvnyomdája átvétele alkalmával.
A megrendelt és félbeszakadt munkák az Üveggyárnak készített „tervteljesítési könyvecske” feldolgozatlan anyaga, ajkacsingeri bányaüzem fizetési ívei, házi átadási jegyzőkönyv, ellenőrnapló, műszaknapló. A leltárban szerepel az a hat könyv is melyet a nyomdahelyiségben leltek: „Lenin, Sztálin a szocialista munkáról; Kommunista kiáltvány; Rákosi Mátyás: A fordulat éve; Perceg a szú; Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja szemöldökét, Vezérek.”
Az összeírás záradék: „… Imre Géza nyomdájából én, mint államosított megbízott a leltárt tőlem telhetőleg a legnagyobb figyelemmel végrehajtottam, maradtam elvtársi üdvözlettel: V.Gy.”
1950. január 24.-én a székesfehérvári Vörösmarty nyomdához irányították, de ezt a munkát az utazási költségek, a drága albérlet miatt nem tudta elfogadni.
Még ebben az évben hivatlan vendégek érkeztek fővárosból, akik valakinek az utasítására kalapáccsal használhatatlanná tették azokat a nyomdagépeket, melyeket a lezárt magánnyomdából korábban nem szállítottak el az államivá lett veszprémi és pápai nyomda telephelyeire. Imre Gézának, a tulajdonosnak végig kellett néznie, hogyan teszik tönkre a másodízben megszerzett berendezését, melyet anyai örökségrészből, a Sipos fényképész-féle ház felének eladásából vásárolt. Nagy kegynek számított, hogy egy könyvkötői ollót megtarthatott magának emlékbe.
1950-ben kelt igazolás szerint a Vida Nyomdában (Veszprém, Kossuth L. u. 35.) Imre Géza betűszedőként dolgozott. Néhány hónapos munka után, 1951. március 5.-én már felmondtak neki.
1951 áprilisától, 1952 májusig kubikus, segédmunkás. Később a Dunavölgyi Timföld Ipar cégnél, második szakmájával, a könyvkötéssel szerezi a kenyérrevalójukat.
December 2.-án a devecseri Járási Tanács ipari csoportjához fordult:
„Alulírott kérem, hogy a mellékelt okmányaim alapján Ajka község területére a könyvkötő ipar gyakorlására iparjogosítványt biztosítsanak. A községben könyvkötő iparos nem működik és így az üzemek, intézmények és a lakosság ilyenirányú szükségletének kielégítése kívánatos.”
„A kért engedélyt 599-201/1954.1. 19. számon megkapta. Márciusban belépett a Kisiparosok Országos Szövetségébe. A könyvkötői iparjogosítvány megszerzése után megindította a harcot volt nyomdahelyiségei visszaszerzéséért, ekkor az ajkai Vegyes Kisipari Szövetkezet egyes műhelyei voltak.
A kisemmizett tulajdonos a könnyűipari miniszter helyetteséhez, Csikós Nagy Bélához fordult kérelemmel. Az építményt 1955-ben visszajuttatták neki; élete végéig ez lett kötészete. 1975. november 27.-én, 65 évesen hunyt el Ajka legelső nyomdásza és könyvkötője. Imre Géza, Ajka első nyomdásza, át élte, végigküzdötte a hajdani település iparosodását, a világháborúkat, az államosítást, szolgáltatást végző iparos emberek küzdelmes életét.
Az akkori Hunyadi utca északi oldalán lévő épületeket 1983-ban elbontották, ezzel eltűnt a sarokház, az egykori nyomda, mely maga volt egy darabka magyar történelem.
Felhasznált irodalom, dokumentum:
Koncz Pál: Imre Géza Ajkai Nyomdász és Könyvkötő ( tanulmány)
Hajas Erzsébet: Feljegyzések, jegyzetek (Napló jegyzetek)
Grünwaldné Sipos Anett: Nyomdai termékek Imre Géza nyomdájából (Családi hagyaték)
Id. Sipos István: Fotók ( Családi hagyaték másolat)