A XIX. század utolsó évtizedeiben rossz idők jártak Ajka környékének mezőgazdaságára, az itt élő emberekre is. 1898-ban sertésvész tizedelte az állatállományt, jégeső verte el a határt. Oly mértékü volt a nyomor, hogy az élet újrakezdéshez még a vetőmagot is az államtól kellett igényelni. 1899-ben Ajkarendeken tűzvész pusztított el egy teljes utcasort, a templomot is.
A jövőbeli kilátástalanságot látva, reménytelenséget érezve, sokan indultak útra Amerikába innen, egyben sokan is érkeztek, hogy bérmunkásként munkát találjanak Ajkán az itt megnyitott szén, kő-bazalt-homok bányákban.
A környéken élő, gazdálkodó embereknek rá kellett ébredni, hogy csak a maguk erejéből, csak is összefogással tudnak kilábolni a bajokból, csak közösen tudják kielégíteni a közben zsellér, napszámos, nincstelenek hadából verbuválódott egyre növekvő munkabérből élők igényeit.
Ezekben az években alakult meg az ajkai Önsegélyező Egylet valamint egy Fogyasztási Szövetkezet, ami ellen a lakosság egy része először tiltakozott, ám Parragh Lajos református tanítónak érvelése később meggyőzte a kétkedőket a szövetkezés szükségességéről.
Tósok és Tósokberénd álattartói, tejtermelői kifejezték abbéli szándékukat, hogy a megtermelt a család számára felesleges mennyiségü tejet közösen kívánják értékesíteni. 1899 májusában létrehozták a környék első tejszövetkezetét. Ajkáról, Bódéról, Csékútról sőt a távolabbi Padragról Halimbáról is több kilométert gyalogolva, ösvényeket taposva a mezőn, „tej utakon” beindult az árforgalom.
Az iparosodás magával hozta a egyre növekedő tej és tejtermék iránti keresletet. A Tósok- Tósokberénd felé igyekvő népvándorlást és a szövetkezés előnyeit látva, még ebben az évben Csékúton, Ajka, Bódé Padrag, Halimba gazdáinak szövetkezéséből megalapítottak egy Vajtermelő Szövetkezetet. A „kisüzem” ünnepélyes megnyitóra 1900 január hetedikén kerülhetett sor. A szövetkezet elnöke Reé János bódéi földbirtokos lett, a felügyelői feladatot Pataky Béla csékúti evangélikus tanító látta el. Ő tartotta az ünnepi megnyitó beszédet, melyen megjelent a vázsonyi választókerület országgyülési képviselője, dr. Óvári Ferenc, Nagy Iván megyei gazdasági titkár, valamint Schill János körjegyző. A szövetkezet vajmesteri feladatát éveken át, id. Sipos János látta el.