Felemelő, ünnepélyes pillanat mindig, ha az ember messzi útra készül. Molnár Gábor író nyomán, 2011. május 14.-én indult el Brazíliába Dr. Szomor Zoltán, az Ausztráliában élő, Pécsről származott orvos, kutató, aki útravalóul magával vitte jótanácsként az író többször is újraolvasott könyveiből szerzett tapasztalatokat.
Molnár Gábor író a nagyszülei iránt érzett tiszteletből, szeretetből a Börkös-kúton, és a Bocskor hegyen szerzett gyermekkori élmények hatására – bár Budapesten született, mindig ajkainak vallotta magát. Nehéz pillanataiban egyre csak haza gondolt abba a csingervölgyi bányászházba, ahol nagyszülei éltek, ahol nevelkedett.
Később az egykori Kripton-gyár mögötti domboldalon, a cserfák, fenyők illatában, a Csinger-patak suttogásától kísérve, végakaratának megfelelően, örök éjbe zuhanva gyermekkorának szépséges Bakonya zárta magába a nagy utazót, ahol álmodozott egykor, ahonnan hajdan elindult álmai földjére – Bakonytól az Amazóniáig.
Dr. Szomor Zoltán, magyar származású ortopédsebésznek is – aki a családjával Ausztráliában, Sydneyben él – fiatalkori álma vált valóra, amikor hosszú álmodozás után elindulhatott az ihletet adó Molnár Gábor író, utazó, vadász nyomán Brazília felé, hogy saját szemével láthassa Urucara és az Atuma és Jatapu folyók vidékét az író, és most már Dr. Szomor Zoltán orvos Amazóniájában.
Kopjafa az ajkai-csingeri temetőben
“Felemelő, ünnepélyes pillanat mindig, ha az ember messzi útra készül”.
E kopjafába vésett gondolattal kívánunk Dr. Szomor Zoltánnak szép, gazdag, betegségektől mentes utat, élményekkel teli, sikeres hazatérést.
„Valahova eljutni nem csupán pénz és idő, hanem elhatározás kérdése!”
Molnár Gábor iró-természettudós, utazó amikor apját elveszítette a csingervölgyi nagyszüleihez, Beitl Károlyhoz és Hianek Máriához kerűlt. A Beitl családok régi üveges dinasztia tagjai, a dunantúli üveghutákból kerültek a bakonyaljára. A bányanyitásokkor a leszármazottak közül néhányan bányászok lettek. A Hianek családok többségében bányászok voltak. Ausztriai, morvai területekről származtak a Csinger-patak völgyébe, közöttük Hianek Nándor is akinek egyik dédunokája házasságkötés révén Ausztráliába, Sydneybe költözött, ő hívta fel a figyelmemet, hogy barátjuk, dr. Szomor Zoltán ortopéd sebész, Monár Gábor nyomán elindul Amazóniába.
Ki is valójában dr. Szomor Zoltán?
Pécsről származom, ott születtem és nőttem fel. A Nagy Lajos Gimnázium után a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanultam, szülővárosomban tettem szakvizsgát is, majd Japánban, Kyotoban dolgoztam. 15 évvel ezelőtt érkeztem Sydneybe. Munkám, a sok ortopédiai műtét mellett oktatással, és részben kutatással is telik, egyetemi tanárként oktatom a University of NSW egyetem hallgatóit, és, bár időhiány miatt ma már kisebb intenzitással ugyan, de folytatom kutató munkámat is, amely folytatása a UNSW-n megszerzett PhD fokozatomnak.
Azt gondolhatná az ember, hogy egy praktizáló orvos, egyetemi tanár, gyógyító, kutató munkája közben rengeteg kihívással találkozik? Miért éppen a nagy utazóink, s közöttük, Molnár Gábor kalandos élete, útjai keltették fel érdeklődését?
Egyik pécsi, nagyon tisztelt professzorom örök bölcsessége szerint: „Az életben valahova eljutni nem pénz és idő, hanem elhatározás kérdése!” A gyermekkori álmok és elhatározások fokozatosan halványulhatnak, de nem hamvadtak el örökre. Mint sokan mások, barátommal nagy élvezettel mentünk „kirándulni”. A Mecsek ösvényeit járva, felfedeztük a Pécs környéki erdők minden zegét-zugát, szívtuk magunkba a természet szépségét. Ezekben a korai években fiús érdeklődésünknek megfelelően olvasmányaim között Fekete István regényei mellett sorra kerültek a nagy magyar vadász-utazók, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, és természetesen Molnár Gábor kalandos, lebilincselő írásai is.
Hány éves volt doktor úr, amikor az első Molnár Gábor által írt könyvet
olvasta? Kellemes, fárasztó volt az útja? Milyen körülmények között élt a vadonban?
– Brazíliában találkozott olyan emberrel, aki tudott valamit az utazónkról? Van valami tárgyi, esetleg irodalmi, tudományos nyoma annak, hogy hajdan járt itt egy magyar, akit Molnár Gábornak hívtak?
Amazonasi utam tervezésében Manaus a kiindulási és érkezési pont. A további részletek kidolgozása nem bizonyult egyszerűnek. Hirdetnek szervezett horgásztúrát az Amazonasra, sőt a mellékfolyóira is, luxus körülmények között. Számomra azonban ezek nem voltak csábítóak, nem oda vittek volna, ahova én elhatároztam, hogy eljutok, – Molnár Gábor nyomát keresve… Ezek az utak a legfontosabbat nélkülözték, a kiszámíthatatlanságot, a kalandot, a szabadságot, ami Molnár Gábor elbeszéléseiben a természet szeretete mellett talán a legnagyobb hatással volt rám.