Emlékezés Dalányi József ajkai kántortanítóra, közművelőre.
” Tépi a szél az ablakod alatt a/ tölgyet, ami nincs százéves, /De makkjában mindenre képes: /A föld felett, a föld alatt”/ – ezeket a sorokat Fekete István írta az akkor már Szentkirályszabadján élő Dalányi Jószefnek, 1955. július 6-án, akivel Ajkán egy életre szóló barátságot kötött.
Dalányi József 1911. május 22-én született, hosszú, mozgalmas utat járt be a Zala megyei Egeraracsától a kistarcsai internáló táborig, “Regős,” volt az írói álneve. Amikor pályázatot hirdettek az ajkai katolikus tanítói állásra, a jó kiállású, határozott fellépésű, kitűnő énekhanggal megáldott Dalányi nyerte a pályázatot, ezzel egyenesen Fekete István urasági intéző szomszédságában találta magát., akinek otthonától csak a Reé-köz, és a katolikus templom és kert választotta el. ahol később házasságot kötött Magyar Mária tanítónővel.
1938-ban Dalányi-Fekete szerzőpáros megírta Karácsony című színművet, amit 1939 karácsonyán adták elő, melynek bevételéből a szegény gyerekeknek vettek ruhát, cipőt.
Dalányi szerkesztője volt a Devecserben megjelenő Somlóvidék című hetilapnak. Nevéhez fűződik Művelődési Útmutató című országos népművelődési módszertani szaklap megjelentetése. az ajkai “népszínházi” előadások, dalárdák megszervezése. 1941-ben barátja és pártfogója, az akkor már íróként hírnevet szerzett uradalmi intézőnek. Fekete István Budapestre költözik, Búcsúztatását a Somogyi vendéglő színháztermében tartották, ahol Fekete István Hajnalodik című drámájának előadásával köszönt el tőle a község lakossága. Ezen az előadáson megjelent Csathó Kálmán szini igazgató Páger Antal, és Bánki Viktor filmrendező is.
Az ajkai kántortanító legnagyobb rendezői sikerét a János Vitéz előadásával aratta. Ajkai tartózkodásának végét az egyházi iskolák államosítása jelentette. Ellenfeleit, tanítótársait nem tudta meggyőzni ai egyházi iskolák előnyeiről, ellenségeket szerzett, ezért úgy gondolta neki távozni kell a településről. így került Szentkirályszabadjára.
1956-ban néhány órára visszatért Ajkára, az akkor a Hősök terén még ott álló Kossuth szobornál beszédet mondott. Forradalmi szerepvállalásáért Kistarcsára internálták. Szabadulása után kubikus, takarító, téglagyári munkás állásokat kapott. 1963-tól, nyugdíjazásáig még Rátóton, Vörösberényben tanár, népművelő.
1976-ban baráti beszélgetésre hívták Ajkára. Összefoglalta élményeit, megírta a Kései vallomás című emlékezését, amit Tilhof Endre rendezett sajtó alá, 1993-ban jelent meg. Ez a leghitelesebb forrása a róla szóló publikációknak. 1990-ben rehabilitálták, – “megállapítást nyert, hogy a vele megtörtént sérelmek igazságtalanok voltak Mindezekért a kormány nevében megkövetjük Önt! – Andrásfalvi Bertalan művelődési és oktatási miniszter.
Egy darabig még fiánál Csornán él. Testét Vörösberény földje zárta magába, lelkéből Ajkának is jutott – ” Mindig úgy éreztem, hogy Ajkához tartozom. Ajka nekem a Bakonyalja. A szelíd dombok alja, kelták, rómaiak, avarok, szlávok, germánok, elő és utómagyarok hazája. Mindenkié – aki otthonra lelt benne!” –