Ajka – A bódéi rendezvény szervezői közül sokan kémlelték szeptember 13-án reggel az égboltot. A “Termékeny gyümölcsös Bódé” produkcióval meglepték a zsürit és a közönséget a “800 éves település Ajka”című városrészek közötti nagyszabású vetélkedőn.
Horváth Tibor, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke narrátorként ismertette Bódé település történetét. A mai Ajka várost alkotó települések között az egyik legrégibb Bódé neve. Első említésével már 1086-ban találkozunk Bulda néven. 1448-tól a Zirci Apátság, majd az Essegváriak a gyér lakosú település urai. A törökök teljesen lerombolják, és 200 éven át csak pusztaként létezik. 1775-ben az ajkai Armpuszter Lajos földesúr, majd az 1800-as évek elejétől a Bóday és Kramanics család a tulajdonosa. Az 1848-as szabadságharcban tizenhárom nemzetőr vett részt, a Bóday családból öten, a család nőtagjai pedig segítséget nyújtottak Kossuth kormányzó feleségének és gyermekeinek bujdosásuk idején.
Bódé életében nagy változást jelentett az 1869-ben megindított bányatelepítés, lélekszáma gyarapodott. Trianon után terjedtek el Magyarországon – így Bódén is – a bolgár kertészetek. Vartelov György, a bolgár kertész virágzó zöldségkultúrát teremtett Bóday Dezsőné Csinger-patakmenti földterületén, s közel húsz éves tevékenysége után 1944 őszén tért vissza hazájába.
A kisbíró, aki a hírt hozta (a játékban Balogh Károly) kidobolta, hogy 1950. szeptember 6-i hatállyal a belügyminiszter Bódé községet Ajka községgel AJKA néven egyesítette.
Miközben a történelem időkereke járt, a színpadon megjelentek a bódéi emberek, Bóday Amely (Vida Bernadett) a barátnőjének (Mics Katica) lelkesen újságolta, hogy Berzsenyi Dániel a költő ittjártában szép sorokat rótt az emlékkönyvébe:
/„Virúlj Bódé szép völgyébe,/ Tartsd szívedet tisztán, épen,/ Ép szívben virul az Éden!“/
A bolgár kertészetek létrejöttének emlékére Budapesten állított szobor
Valterov György, a kertész is életre kelt Mayer Ferenc alakjában. Ő sürgölődött a színpadon, no meg a kertészetében tevékenykedő asszonyok (Poórné Tatai Izabella, Piller Józsefné, Vincze Edit, Szabó Józsefné, Darmó Istvánné, Antal Sarolta), akik ízes, régies szavakkal, kifejezésekkel pletykálkodtak (pesung, kibli, lejbli, dafuka, csigariga, prósza, gyürke, stb.), fűszerezték mondandójukat. Tőlük tudható, hogy a Malomvári molnár lisztjéből lehetett igazán finom tökös-mákos rétest sütni. A Vincze pék kenyerének gyürkéje a legfinomabb a világon, s a Balázs Kárónál darált kukorica őrleményből e‘idesanya olyan törkölös töpörtyüs kását tudott rittyenteni, hogy a drótos-tót a fazekalás‘ közben a tíz ujját is nyalogatta. Ha kapálás után fáj a derék, szére-szóra‘ nem kell a Löbl doktorhoz futni.
Az asszony-emlékekben megjelentek a bódéi legények: Marcona Pista, Stenger Sanyi, Tatai Tóni, Pfárer Vendi, Rosta Sanyi, a hármonikás‘ Szimeiszter gyerek. Idéződött Nyirőék gyásza, akik négy gyereket veszejtettek a második háborúba‘, Gönczi Sanyi, aki „Kis Ezüst“ vitézségi érmet kapott, Stengert Imre vitézi érme, neki maga Várbíró főjegyző akasztotta a „Nagy Ezüst“-öt a nyakába.
A közönség s a zsüri is élvezték az előadást. A szereplők éltek a színpadon a Kőhalmi Adél grafikus művész ajándékozta remek díszlet előtt. Némelyike már-már színészi teljesítményt nyújtott. Csodás alkotások születtek a szentgyörgyis’ zöldségszobrászok keze alatt. Rendesen fogyott Kersner Pityu bora, a gyümölcsöskert aranyával kínált lekváros falatok, a bódéi zöldségekből készített natúr, velős, gerslis’, gombás lecsó. Akinek kedve volt, a sportpályán erejét, ügyességét fitogtathatta. A bódéi embereket ezen a koradélutánon kedvelte az ég, de estére kéretlenül, szinte özönvíz formájában rájuk szakadt.