Hogyan szórakoztak, szórakozhattak a bányászok a régi időkben? A bányászok szórakozását törvényekkel, rendeletekkel, helyi szabályokkal igyekeztek kordában tartani.
Ajka-Bódé – A bányásznak a kemény munka után regenerációra volt szüksége. Szórakozásra csak ünnep- és munkaszüneti napokon nyílt alkalom. Ilyen volt a bányavidékek szerint változó védőszentnek is a napja, …Szent Borbála napja.
A bányászok szórakozását törvényekkel, rendeletekkel, helyi szabályokkal igyekeztek kordában tartani. Erről szólt a – Kerekes Árpád hely- és ipartörténeti kutató gyűjtéseiből idézett – II. Miksa által hozott 1565-ös rendelet is, melyet Horváth Károly bányamérnök, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke december 5-én, a közösségi házban tartott Borbála napi, Hogyan szórakoztak a bányászok címmel tartott emlékező előadásában idézett:
„…a nagy bűnözések, mint a mértéktelen és túlságos italozás, amelyből istenkáromlás, zavargások, és egyéb sok baj és gonoszság keletkezik, továbbá a becstelen elhálás, házasságtörés és paráznaság annál inkább elháríttassék és kiküszöböltessék, s az általános jólét emelése végett a közbéke és egyetértés ápoltassék és fenntartassék, és ne csak az öregek, hanem a köznép, és az ifjúság is istenfélő, tisztes életmódra szoktassék: Meghagyjuk, hogy a bányamester, vagy bányabíró és tisztviselők minden bányaműnél, a városi bíróság pedig a város területén szorgalmasan ügyeljenek arra, hogy az ilyen rakoncátlanok, bárhol találtatnak, és éretnek, a szolgálatba fel ne vétessenek, hanem vétségük súlyához képest testi és vagyoni büntetéssel sújtassanak!”
Lakodalmak esetén négy asztalseregnyi vendégnél többet nem hívhattak, hogy a mértéktelen sok evés, ívás elkerülhető legyen. Táncmulatságot csak a település legfőbb erkölcsi területének vezetői engedélyével, meghatározott időpontban, tisztségviselőkkel, szabályokkal és csak munkaszüneti napon lehetett rendezni. A táncrendben többféle tánc szerepelt, közöttük kötelezően a bányászok tánca, ennek neve „Kalapács és vasszerszám tánc”. Ezt a legények bányászjelvényekkel, kalapáccsal járták, aki hibázott a táncban, az borbírságot, vagy pénzt fizetett.
Ajkán leginkább az évenként megrendezett bányászbúcsúk nyújtottak szórakozási lehetőséget a bányászoknak. A Kocsmaházat 1876-ban hozta létre a Bányatársaság a felsőcsingeri vasútállomásnál, a Csinger-patak kanyarulatában, az erdő alatt épült, később Vasúti Vendéglő nevet viselt, de „Anna néni kocsmája” néven vált minden bányász előtt közismertté, még a hetvenes években is működött. A búcsúk Riethmüller Ármin idejében Ulrik, később Szent István, Szent Borbála naphoz kötődtek. Az ezerkilencszázhúszas évektől egymás után hozták létre a különböző kulturális szervezeteket. Megalakult az Ajkacsingervölgyi Bányász Iparos- és Olvasókör, Bódéi Iparos- és Polgári Olvasó Kör, Zeneegylet, a Magyar Turisztikai Egyesület Csingervölgyi Szakosztálya. Ennek és a devecseri szakosztálynak köszönhető a Somló-hegy kilátója, mely egy időben országos turista zarándokhellyé nőtte ki magát. A csingeri olvasókör dal- és színjátszó csoportot működtetett, ami a mai Borostyán Férfikar elődjének tekinthető. A zeneegyletnek ifjúsági tagozata is volt, rendszeresen szerepelt tábori miséken, táncmulatságokon. Alsócsingerben a Központi telepen működött a Tiszti Kaszinó, itt a bányatisztek, altisztek szórakozhattak, a munkások a felsőcsingeri Kantinba, vagy a bódéi Pátkai korcsmába jártak szórakozni. A Tiszti Kaszinóban mozit működtettek. A Fekete Gyémánt Kisvendéglő az ötvenes-hatvanas években mozgalmas életet teremtett a völgyben. A Kultúrházban nívós színházi előadásokat láthattak az emberek, bálokban szórakozhattak. Mozi, fürdő, sportlétesítmények, kiváló szakosztályokkal, sportemberekkel. Ez a szép időszak nem sokáig tartott. A Kultúrházból először iskola lett, majd eladták, ipari célra hasznosították. A Kaszinót is lebontották. A csingeri szórakozási és kulturális lehetőség színhelye a Bányász Klub, a Parkerdő a vendéglővel, ahová egykor helyi autóbuszjárat közlekedett, ahol Bányász-napokat, a tavasz ünnepén, május elsején pedig ünnepségeket rendeztek.
Bányászati Múzeumban
Mára, amit az egykori bányász közösségek tagjai alkottak, szinte minden megszűnt, csak a Parkerdő és a múzeum maradt, épületek, és néhányszáz lelkes emlékező, emlékezni akaró, hagyományokat őrző bódéi, csingervölgyi, csékúti, padragi, Babucsa-dűlőben fészket rakó ajkai ember maradt, akiknek fontosak a gyökerek. Ők évről-évre, bármilyen zord is az időjárás, elzarándokolnak Szent Borbála napján a bódéi temetőbe, hogy fejet hajtsanak őseik, s a bányásztársak hamvai felett, s elénekeljék a bányászok himnuszát, majd fehér asztalnál a közösségi házban barátaikkal, más hagyományőrzőkkel együtt emlékezzenek.