A templomok dombjától a Köves-árokig

Kalandozás Ajka múltjában és jelenében

Napsütésre ébredt a város, csak néhány kósza felhő vont árnyat a viharos napok után fényképezőgépem lencséi elé. Sétára indultam a Templom-dombra, gyermekkorom egyik meghatározó színhelyére. Régen itt az iskolám állt, s mi, kisdiákok ennek udvarán Nagy Sándor kántortanítóval együtt rúgtuk a bőrt, nem egyszer betörve a labdával a tanítólakás ablakát, Grőber üveges, asztalos mester örömére.

Az iskolával szemben a Lakos-ház, a mai Városi Múzeum épülete, melynek gangját naponta bejártam, ahol a negyvenes évek evangélikus lelkésze, Novák Rezső felesége, Erzsike néni, Baumgart Erzsébet író, zongoraoktató, az ajkai zeneiskola megalapítója kosztos gyerekként minden nagy tízpercben vajas-mézes kenyérrel és egy bögre kecsketejjel várt.

Ennek a júliusi napnak már a kora délelőttjén benépesedett a domb. A Borsos-parkban, a múzeum udvarán vidékről bejelentkezett látogatók Angermayer Judit múzeum igazgató ismertetőjét hallgatták. Az ország különböző részéből érkeztek, hogy a városi múzeumok anyagait szemlélve ismerkedjenek ezúttal Ajka, Veszprém és Pápa múltjával és jelenével.
Csatlakozva hozzájuk, érdeklődésemre elmondták, hogy Szombathelyről, Győrből, Kosdról, Balatonfüredről, Devecserből, Kővágóörsről, Tapolcáról, Monostorapátiból jöttek, volt a csoportokban többek közt vendéglátós, pedagógus, orvos, polgármester, falusi turizmussal foglalkozó, idős nyugdíjas, és gyermek egyaránt. Érdeklődésük középpontjában az a város is állt, melyről Fekete István író barátja, Dalányi József jeles néptanító ily szavakkal vallott emlékező írásában: – “Ajka nekem a Bakonyalja, a szelíd dombok alja, kelták, rómaiak, avarok, szlávok, germánok, elő- és utómagyarok, vándorok hazája… Mindenkié – aki otthonra lelt benne!”
A templomok dombja az itt élő emberek agorája volt, ma is a város szíve. A domb északi oldaláról kivágott szederfákat elődeink a hét vezér emlékére ültették, a még élő vadgesztenyefák a tizenhárom aradi vértanú és Battyányi Lajos emlékét idézik. A templom az Ajka nemzetségről, Csajtay János evangélikus prédikátorról mesélhet, akit a Wesselényi-féle összeesküvéssel vádolva a Pozsonyi törvényszék elé citáltak, s hitvallásáért gályarabságra ítéltetett. A dombon magasodó késői barokk templomok a reformáció koráról vallanak. A hajdani fatemplomot Szent Remig tiszteletére emelték, s innen jelölték Felső-Ajka és Alsó-Ajka határait, majd a tizenharmadik században bándfalvai Ajkai Vörös-Bánd nemzedékének nemesi birtokrészeit osztották, cserélték a civakodó örökösök.
Évszázadok alatt a domb volt temető, díszsírhely, a háború alatt a gyomra óvóhely. Most Ajkay Péter úr lányáról, Ajkay Alinkáról, Szent Margit zárdatársáról regél. A múzeum épületében született báró Lakos János, Lakos Ádám evangélikus lelkipásztor fia, a hadfi, a hat nyelvet beszélő, Európát keresztül-kasul átutazó tábornok, színmű- és hadtörténetíró, a Magyar Tudós Társaság tagja. A Bach korszak idején ez az épület titkos találkozóhely volt. Itt bujdosott Beöthy Ödön, Kossuth Lajos kormánybiztosa, Kossuth Lajos családja. Itt leledzett a Somlyóvidéki Evangélikus Tanító Egylet, átjárta vastag falait Szilvágyi Károly néptanító és a tízek társaságának szelleme. A múzeum épületében megidéződik Fekete István írói munkássága, Molnár Gábor író, utazó, vadász élete, de a kiállító terek láttatják a Bakony állatvilágát, a gyárak, szolgáltató egységek fejlődésének szakaszait, termékeit is.
Innen egy kis kellemes séta az üveggyár, ahol Kisláposi Ibolya nagy lelkesedéssel kalauzolta egymás után a csoportokat. Élményt jelentett testközelből látni, miként formálódnak, alakulnak a méltán világhírű termékek az Ajkai Üveggyár művészeinek keze alatt. A Üvegipari Múzeumban gyönyörködhettek Tatár János, Eleőd Zsolt, Első Keresztély, Németh Magda, Garamvölgyi Dezső, Németh Nándor, Szász Endre remekeiben, megismerhették a gyár alapítóit, tulajdonosainak körét, a gyártmányok széles választékát. Az üzem 1878-tól napjainkig minden időben alkalmazkodni tudott a piaci kihívásokhoz, a vásárlók igényéhez, ízlésvilágához, pénztárcájához, s közben az üvegművészet remekeinek sorát alkották.
Ajka fejlődésének meghatározója a szénbányászat volt. A múltról kell beszélni, mert a bányák sorra bezártak, a gépek a Molnár Gábor Parkerdőben található Bányászati Múzeumba kerültek. Horváth Károly nyugdíjas bányamérnök tárlatvezetésével ismerkedhettek az Ajkai-medence geológiájával, az ásványi kincs kitermelésének technológiai folyamatával, a bányászok munkáját segítő gépekkel, találmányokkal, s a mélybe leszálló bányászok mindennapos küzdelmével, tragédiáival.
A meseszép völgyben, az égre magasodó fák árnyékában szerényen megbúvó múzeum és kőzettárban az egymást váltogató csoportok már mosolyogva köszöntötték egymást: – És most hova mennek, hol találkozunk legközelebb? Ragyogó arccal, jókedvűen meséltek egymásnak a nap élményeiről, mintha már régről ismerősök lettek volna. – Nagy öröm volt ide látogatni – mondták -, értékes, új ismeretekkel gazdagodva térhetünk haza.
A „múltba révedő helytörténészek”, s mindazok, akik a látványtárak, múzeumok létrehozásán munkálkodtak, elmondhatják, van mit láttatni az idelátogató turistával, s a tapasztaltak szerint érdeklődés is mutatkozik a bakonyaljai kisváros hely- és ipartörténete iránt.

Akkor még működő gyárban ismerkedés az üvegfúvás  tudományával. Ma már csupán emlék

Hozzászólás:

hozzászólás