Sipos Ottó Tibor blogja

Vilmos bácsi ott állt a gépnél.

Szemüvegét orrára tolta le,

Felette nézte a mérce számait

Dolgozott kissé meghajolva. “Szeretet” bővebben

A tél a Mátrában meseszerűn szép,

Most erdőnek hangja elcsitult,

Halkan lépdes őznek rudlija a hóban,

Tarka fakopács koppant a fenyőn. “Tél a Mátrában” bővebben

Láttál virágra méhet szállni,

Zsongani, dongani, kéjesen?

Csodáltál vitorlást kék tó tükrén,

Szárnyalni  szélben sebesen?

“Ez szerelem?” bővebben

Szél, szél, kerge szél,

Minden kertbe, be, betér.

Erdőt, mezőt bejárja,

Almát, diót, lerázza.

Felszedi  egy nénike,

Nekem adja ízibe.

Olyan csend van.

Köröttem néma a hallgatás.

Még az eső is csendben koppan.

Kipi-kopp.  … Kipp, … kopp.

Jó … éjszakát!

Elfáradt a Nap, pihenni készül.

Fájdalmak, mit szavak sugalltak,

A lohadó vágyban csitulnak,

Ahogy a fenyő zöldje is le hull,

…. észrevétlenül.

“Amikor a sirályok sírtak” bővebben