Ahol, ha néma csend uralkodik, még sincs üresség, ahol a mának élményeivel s a múltnak emlékeivel együtt tudsz élni, ahová, ha fáradt vagy, mosolyogva tudsz belépni, az az otthon.
Otthon az a hely, ahol testben és lélekben együtt van az ember. Ami tied és övék, ami biztonságot nyújt neked, a családodnak.
Az igazi otthon a nyugalom szigete. Jelenti a csendet, az unokás rendetlenséget, az alkotások műhelyét, a növények gondozását, utódaink számára az ismeretek átadásának helyét, a reggelek varázsát, ahol jó felébredni, mely dúdolásra hangol, hol az első dallamok füledbe másznak, s nem hagynak el egész nap.
Jelenti a reggeli rohanást, kicserélt gondolatokat, s ahol ünnepnapokon a szépen megterített asztalhoz ülve felkiált a család – Húúúúúúúúh!
Az otthon egy alkotóműhely, kézimunkák, lakásdíszek, családmesék, könyvek születnek. Múzeum is, emlékek tárháza, mert még a falak is emlékeket hordoznak örömeidről, bánataidról, ősökről és saját életedről.
Az igazi otthonban a tegnap és ma élményeivel, gondjaival akarsz együtt élni, ahol tervezed a jövőt, ahol szeretteid várnak, s ahová, ha fáradt is vagy, mosolyogva tudsz betérni. Ahol, ha néma csend uralkodik, még sincs üresség, mert a falak magukban hordozzák szavainkat, örömeinket, bánatainkat, sóhajokat, s a virágok szépségében az éltető fényt, mely az otthonod ablakán szűrődött.