Zsellér Imre alkotása az ajkai katolikus templomban
A bencések a kolostorok, templomok építésénél már a tízedik század végén alkalmazták az üvegfestés technikáját. A színesített üveglapokból készített ablakképeken – a képi látvány élményén túl – a beszűrődő fény hangulatot is teremt a belső terekben. Magyarországon Róth Miksa üvegművész a tizenkilencedik században az üvegfestői mesterséget az iparművészetből képzőművészeti alkotások magasságába emelte.
Zsellér Lipótnak, a budapesti szobafestő-mázolónak hat fia volt. Zsellér Imre, aki üvegfestő lett, 1878-ban született, korának neves üvegfestőjénél, Róth Miksánál tanulta mesterségét. Annak egyik legtehetségesebb tanítványaként, később mestere szárnyai alól kibújva, számtalan üvegfestmény és mozaik készítésére kapott megbízást. Amikor 1922-ben aktuálissá vált a veszprémi angolkisasszonyok templomának restaurálása, a Szlanár Miklós készítette gyönyörű üvegablakának megújítására Zsellér Imrét kérték fel, amit ő a megrendelő legnagyobb elégedettségére díjtalanul elvégzett – tudhatjuk korabeli feljegyzésekből. A tanítvány keze alól került ki 1934-ben az ajkai Jézus Szíve Templom szentélye feletti, a Jó Pásztort ábrázoló kör alakú ablak – olvashatjuk Stollár Mihályné Radics Magda által írt, A 75 éves Jézus Szíve Templom oltárainak és ablakainak története című, 2009-ben megjelent kiadványban. Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni, hol találunk még Zsellér Imre nevével jegyzett remekeket. Ámulattal szemléljük az üvegfestők alkotásait, sokszor nem sejtjük, ki készítette, kinek a keze munkáját, alkotói fantáziáját dicsérhetjük. Zsellér Imre mesterségbeli tudását olyan építmények is örökítik, mint Budapesten a Vakok Országos Intézete, Szegeden a Fogadalmi Templom, Kalocsa Székesegyháza, Arad evangélikus temploma, a jánoshalmi templom, a zuglói Hermina kápolna.
Az alkotó 1948-ban még dolgozott, későbbi munkáiról nincsenek ismereteink. Lehet, hogy az újjáépítés és államosítások időszakában az egyházaktól nem kaphatott megrendelést?
A tatai temetőben nyugszik, életének 81. esztendejében, 1959. szeptember 8-án költözött el a földi világból, melyben értéket teremtett, s ennek egy parányi részét őrzik az ajkai katolikus templom falai is.