Internet fotó
Amikor Görgei a túlerővel szemben Világosnál letette a fegyvert a várható megtorlások elől sokan Törökországba menekültek. A felnőttek között volt egy kislány, Sass Flóra a későbbi Lady Florence.
Lady Florence halála után előkerült naplója szerint Nagyenyeden született 1841. augusztus 6-án, született, s élt 1848 őszéig székely szüleivel. Amikor Balázsfalván az oláhok kimondták, hogy az osztrák alkotmányt ismerik el, fegyvereseik az osztrák tisztektől támogatva üldözték a magyar szabadságharc támogatóit. Felgyújtották Nagyenyedet, gyilkoltak, nem kímélve a nőket, sem gyermekeket. Flóra a kislány is úgy menekülhetett meg, hogy a középnemes családhoz hű oláh dajka magáénak vallotta. Később egy örmény családhoz vetette a sors, s tőlük örökölte a Finnián vezetéknevet. A nevelőapa, Bem seregének őrnagy volt. A szabadságharc bukása után a megtorlás elöl családjával az akkor Törökországhoz tartozó Vidin városba menekült, ezzel indult el a magyar kislány kalandokkal teli regényes élettörténete. Egy angol úr Sir Samuel White Baker, s indiai barátja 1859 decemberében Pestre érkezett, hogy felkeressék a híres al-dunai vadászhelyeket. Vidim közelében, ekkor már csak illegális működő rabszolgapiacra látogattak. Sir Samuel White Baker az „árúk” között megpillantott egy hosszú szőke hajú, lányt, akinek a rabszolga értékét a legmagasabbra tartották. Ez a lány Finnián Flóra, azaz Sass Flóra volt. A lány szépsége megérintette a férfit, megvásárolta azzal, hogy ő szabaddá teszi. Sir Samuel White Baker négy éve elveszítette feleségét, hogy feledje ebbéli fájdalmát, búfelejtésre szegődött mérnöknek a Dobrudzsa-Fekete-tenger vasútvonalat építő társasághoz szerelmes lett a rabszolgalányba, s egyházi áldás nélkül, feleségül vette. A házaspár úgy határozott, hogy a férj régi álmait beteljesítve Afrikába utaznak. 1861. április 15-én indultak el a Nílus a végtelennek tűnő vízi ösvényén, melynek kutatása közben már többen veszítették életüket. Meg kellett küzdeniük a vad, néha az ember számára kihívást jelentő természettel, lázongó kísérőkkel, bennszülöttekkel. Sass Flóra nem csupán egy hálás feleség az úton, hanem jó útitársnak bizonyult. Lélekjelenlétével, határozott fellépésével, kitartó erejével kivívta a férje, majd az expedíció tagjainak elismerését. Útjuk utolsó – 1863 februárjától 1864 márciusáig tartó – szakaszát betegen vánszorogva tették meg. Néha már arra gondoltak, hogy feladják, de visszafordulni nem lehetett, menekülésük záloga a haladás, menni, menni előre. A Baker házaspár, 1864. március 14-én, rátalált az őslakosok által emlegetett állóvízre, (Albert-tó) melyben a kutató a Nílus második forrását feltételezte. Afrika belsejében a bennszülöttek számára szokatlan látvány volt a fehér nő. Megcsodálták szépségéért, hosszú aranyszínben fénylő hajáért Hajnalcsillagnak nevezték.
Angliában, 1864 ködös novemberi délutánján a Királyi Földrajzi Társaság székházának nagytermében Viktória királynő lovaggá üttette a felfedezőt, ám hitvese, az egykori rabszolgalány, nem jelenhetett meg annak színe előtt. Később a fia, a herceg győzte meg a királynőt a hölgy műveltségéről, előkelő modoráról. A magyar és az egyetemes földrajzkutatás egyik legérdekesebb alakja volt Lady Baker Sass Flóra. 1916 márciusában halt meg. Anne Baker angol írónő férjének dédanyja volt, Sass Flóra. Az ő levelezését, naplóját, életét dolgozta fel a „Morning Star”, a Hajnalcsillag című regényében.