Alig látszó víztükör Jancsó Miklós Kornyi-tava.
Körötte messze-rét, hol a napsugártól kiégett
Fűszálak tengerében, kakukkfű illatárban,
Felhő bárányokat terelget a lomha nyári szél.
Pillék suhannak égi szárnyakon, ürgék pislognak
Íves dombok alján, itt szabadon szárnyal bennem
A messzi hegyekig, pacsirta dalával fel az égig
A téged magasztaló, lélekből fakadó gondolat.