Ha éjszakára hajnal pirkad,
S vekker hangjára felriadsz;
Ha rigó füttyent platán ágán,
Magamtól kérdem: – Ez jó neked?
Őszi levél
Hol vannak a kacérkodó tavaszlányok?
Az őszi avarban tarkán csillog a levél.
Fázós hajnalokkal, ködös reggelekkel üzen a tél.
S én hallom, ahogy dalol a szél, s hull,
zizzenő hanggal hull a földre, a sápadt arcú falevél.
Emlékezés egy katonasírnál
A temetőben, hol a domb hajlik,
van egy halom, rajta kereszt,
fehér nyírgallyból, alig-alig látszik
a szél kergette színes lomb alól.
Ősz
Őszi világ,
Színes csodák,
Lángol a levél,
Közeleg a tél.
Hulló levelek
Ez vagy nekem…
A Föld, a Napnak melegére vágyik.
A növény az éltető esőre,
Az ember gyengéd ölelésre,
Tűz hevítő erőre,
A csermely a lankák ívére,
Gyermek az anyja keblére.
Nyárvégi este a tóparton
Eső hívogató
Száll a dongó döngicsélve,
Elreppen a zöld mezőbe.
Zöld mezőről virágszálra
Unokámnak sóhajára.
Szól a cinke, nyitni kékje.
Nyitni kéne! Nyitni kéne!
Dalától hangos a vidék
Csurranjon hát meg az ég!
Kiált a rigó: – Halihó!
Gyereknek lenni csoda jó.
Esik az eső,megázunk,
Sok boldog embert találunk?
Noéminek
Nézz a messze végtelenbe,
Ott repül egy kék madár.
Énekli, hogy szép az élet
Mely előtted áll.
Indulj hát a messzi útra
Ne engedd el két kezem!
El ne áruld! Kettőnk titka,
Ki írta a versedet.