A település múltjának krónikásai bizonyították a kétkedőknek, hogy az itt élő emberek, bár sokfelől érkeztek a Bakonyaljára, szűkebb közösségükért, a jó célért képesek összefogni.
Az áthelyezett munkanap ellenére zsúfolásig telt a padragi Művelődési Ház október 18-án, hogy együtt ünnepeljék Ajka település 800 esztendős múltját.
Sokan, sokszor hangoztatták, hogy Ajkának és az azt alkotó településeknek nincs múltja, ezek a települések nem érdekesek. A föld mélyéről előkerült avar-, római kori leletek, valamint szorgos helytörténeti kutatók, gyűjtők, közöttük Szabó Jenőné Edit, Padrag múltjának krónikása a kétkedőknek bebizonyították az ellenkezőjét. Azt is, hogy az itt élő emberek, bár sokfelől érkeztek a Bakonyaljára, szűkebb közösségükért, a jó célért képesek összefogni. Talán ennek a bemutatkozó rendezvénysorozatnak ez a legfőbb tanulsága.
A színpadon megelevenedett az elemi iskola rendje, fegyelme, élete, a nádpálcás tanító bácsi emléke, az iskoláskorú gyerekek szüleinek gondja-baja. A tanítót a padragi gyökerű rangos sakkmester, Paksa Rudolf alakította. Farkas Attila szép népdaléneklését külön meg kell említeni.
A tollfosztás mindig okot adott arra, hogy összegyűljenek a szomszédok s kibeszélhessék bújukat, bajukat, pletykálkodhassanak a házasulandó legényekről, leányokról. A munka végeztével tollasbált tartottak, melyen a ház asszonya vacsorával, ura pedig saját termésű borocskával kínálta a fosztókat. A legények is betértek a házhoz, jól megtáncoltatták az asszonynépséget. Amíg az asszonyok tollat fosztottak, a férfiakat alakító Padragi Bányász Kórus néhány tagja a kocsmában dalolgatva torkukról mosogatták a bánya porát.
Korhű öltözékben felvonultak, bemutatkoztak az egykori falu megbecsült kézművesei, fontos emberei, többek között a kisbíró, bábaasszony, halottkém, csizmadia, suszter, patkolókovács, pék, földműves, az aratópár, summás, és a büszke, hős, kitüntetett bányászasszony. Megmutatta magát Ajka újabb városrésze.
- Hát nem érdekes? … Én még ebben az utcában soha nem jártam – mondta a gépkocsijából kiszálló idősebb ember.
Az előadásra közösen gyűjtöttek ruhákat, eszközöket, használati tárgyakat, fényképeket a rögtönzött helytörténeti kiállításhoz. Keszler Zoltánné, Heidl Tamásné ruhákat varrt. Negyven asszony kavarta, nyújtotta, sodorta, sütötte a finomságokat.
- Örülünk, hogy ilyen nagy volt az összefogás idősek és fiatalok között – vallották a helybeliek.
Padrag köszöntötte Ajkarendek, Bakonygyepes, Bódé, Csékút, Csinger, Tósokberénd lakóit, Ajkát, a nyolcszáz éves települést, az ötvenöt éves várost, kívánva, hogy a versengés alatti összefogás sokáig megmaradjon, és hosszú évekig tartson a településrészek között.