A Bánhidai-csata
E történelmi mondavilágból merített ihletet munkájához Skerlanitz Ottó tatabányai nyugdíjas építész, amikor egyedi technikát alkalmazva, aprólékos munkával, táblaképen – képtrilogiája részeként – megjelenítette a „Bánhidai csatát”
A tatabányaiak hiszik, és büszkék is arra, hogy 907. július 6.-án a magyarság szempontjából igen fontos történelmi események helyszíne volt városuk környéke.
A fehér ló mondából valószínű, sokak által ismeretes, hogy a Kárpát medencébe érkezve Árpád vezér felderítőt küldött előre, hogy szemlélje meg a földet. Kusid látta, hogy a táj kellemes, a föld termékeny, a folyó tiszta, és fű zöldell mindenhol. Ezután követségbe ment a Pannónia tartomány fejedelméhez, Szvapotlukhoz. Ajándékként egy fehér lovat vitt magával, amelyért cserébe egy kulacs vizet, egy marék földet és egy kis füvet kért. Miután Kusid visszatért, a magyar fejedelmek látták, hogy a föld jó, a víz pedig édes, s így visszaküldték a követet, hogy jelezze: Árpád fejedelem elfogadja a lóért cserébe kapott földet, vizet és füvet, vagyis az országot. Ám Szvapotluk nem volt hajlandó átadni a kért területet, sereget gyűjtött és Árpád hadai ellen vonult. A magyarok eközben a Duna mellé érkeztek, ahol egy mezőn csatát kezdtek. A monda szerint ez volt a 907. július 6.-án megvívott bánhidai csata, ami egyes történészi állítások szerint lehetett valóban a mai Tatabányához tartozó Bánhidán, Környén, avagy Pozsony ( Pozsonyi-csata ) környékén is.
.