1980. október 29.-én halt meg Molnár Gábor író, kinek élete irodalmi alkotásai tanúsítják, hogy az ember tudással, akarattal, kitartó munkával csodálatos dolgokra képes.
Köztudott, hogy az író gyermekkorának nagy részét Ajkán, a csingervölgyi nagyszüleinél, Beitl Károlynál és Hianek Máriánál élte. A bakonyi szurdok szélén üldögélve fürkészte a vadak csapásait, itt edződött, formálódott tudata, itt élhette, tapasztalhatta meg a bányászkodó emberek küzdelmes sorsát, kik együtt vigadtak örömükben, sírtak gyászukban, akik naponta szálltak a bányák mélyére dacolva a természet erőivel, a bánya mélyének kihívásaival.
Az „ÉLET” nagy forgatókönyv-író. 1930-ban, amikor Brazíliában, a Magyar Állam, a Nemzeti Múzeum által finanszírozott expedíció résztvevői megbetegedtek, ő, aki kiváló fegyverforgató vadászként kísérője, volt a tudós csapatnak, élve az élet által egyszer felkínált lehetőséggel, egyedül folytatta az utat a számára akkor még ismeretlen Amazóniába.
1932-ben – egy sajnálatos baleset következtében – elveszítette szemevilágát.
„Cseng-bong a világmindenség, az éj körbefog, az éjszaka szakadt rám, pedig imént még minden ragyogott” – emlékezett könyvében a szörnyű napra, amikor úgy gondolhatta, hogy számára meghalt a világ, s nem remélhette, hogy egyszer még „kiderül az ég”. Balesete pillanatában is nagyanyja kezének szorítását érezte, aki a biztonságot, az otthont jelentette neki: „… vajon szegény mit gondol most a fagerendás ajkacsingervölgyi bányászlakásban? … Nagyapa nem tudhatja már meg, mert ő már nyugszik a felsőcsingeri temetőben.”
Molnár Gábor első írásai 1933-ban, a Pesti Hírlapban jelentek meg. Később a gondolatok, s a képzeletek világosságában újra meg újra bejárta a kedvenc tájait. A vakságába írt, tollbamondott irodalmi alkotások tanúsítják, hogy az ember tudással, akarattal, kitartó munkával, csodálatos dolgokra képes.
Indián fejdíszek, függők. (Ajka Városi Múzeum gyűjteményéből, Molnár Gábor ajándékozása.)
Ajkán, a Molnár Gábor Általános Iskola őrzi az emlékét, munkásságának szeletét az Ajkai Városi Múzeumban egy szoba, könyvesbolt a Torna partján, sportlövő klub, irodalmi társaság, a parkerdő, Marton László szobrászművész által alkotta köztéri szobor, porait pedig az alsó-csingervölgyi temető, hol a Bakony-hegység fáinak húrjain, halk melódiát játszik az októberi szél.
Bálint József: Molnár Gábor (2019)
Balesetének pillanatában is nagyanyja kezének szorítását érezte, aki a biztonságot, az otthont jelentette neki: „… vajon szegény mit gondol most a fagerendás ajkacsingervölgyi bányászlakásban?–
