A kendermagos tyúkanyó halála

A Templom-domb észak-nyugati oldalánál, a szedresben, már az ibolya nyiladozik. A domb mélyén, az óvóhelyen megbúvó családok el is felejtkezhettek volna arról, hogy Ajkától nyugatra még háború dúl, ha a szövetséges repülők vonulásának moraja nem zavarná ezt a tavaszias képet. Az angolok! – állapították meg az evangélikus templomtoronyban tartózkodó amatőr figyelő felderítők. 1945. március 25-ét írtunk. Virágvasárnap volt, hajdan ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe, és 1945-ben ekkor foglalták el Ajkát az oroszok.

Másnap, azaz hétfőn, Sanyi bátyámmal ott álltunk a mostani Petőfi Sándor és Semmelweis utca kereszteződésénél, vártuk, hogy az orosz szekér-konvoj elhaladjon és átmehessünk az úttest túlsó oldalára. Riadócsendben naponta megtettük ezt az utat hazáig, hogy az egy szem kendermagos tyúkot – mely naponta megajándékozta a családot egy-egy tojással -, megetessük. Kincs volt ez a tojás azokban az ínséges napokban. Hazaérve látjuk ám, hogy a tyúkól ajtaja nyitva-tárva, az ól lakója sehol. Se tyúk, se tojás. Elkezdtük hívogatni a kendermagost. – Pi-pipí –pííí!! – Máskor tyúkunk eleséget remélve repdesve szaladt felénk, ekkor viszont semmi mozgást nem tapasztaltunk a ház körül. Ahogy jobban körülnéztünk, látjuk ám, hogy a szomszédék kertjében, a nagy diófa alatt, egy orosz katona tüsténkedik. Ahogy meglátott bennünket, csapot–papot hagyva maga után, elinalt. Közelebb érve azt is látjuk, hogy az általunk keresett kendermagos, lábánál felkötözve, tollazatától szárazon megszabadítva, egy katonai nadrágszíjjal felfüggesztve pucéran hintázik a vastag faágon.

Hát, ily módon távozott az élők sorából, s így vált a háború áldozatává a család féltett, dédelgetett kendermagos tyúkja, s így jutottunk hozzá egy kis friss tyúkhúshoz, …no meg, egy orosz katonai nadrágszíjhoz is. Évtizedek távlatában a történteken ma már csak mosolyogni tudok, s azon töprengeni: – Vajon a tyúkot zabráló katona miként pótolta az államkincstári hiányt?

Az intézkedésben….

Egyik napon a barátokkal: Mészáros Lacival, Kundermann Marcival, Lontai Ferivel a„Bolhás” mozi nyolc órakor kezdődő előadásán voltunk. Amikor vége volt az előadásnak , ballagtunk hazafelé. A Torna-patak hídján megálltunk beszélgetni, amikor a híd másik oldalán megjelent a Lajkó nevű körzeti rendőr. Egy darabig sétálgatott a Torna hídján fel és le, közben meg-megállt, nekitámaszkodott a híd vaskorlátjának, jobbjával megpörgette kezében tartott gumibotját, másikkal hívogatóan, akár egy közlekedési rendőr integetett, félre nem érthetően, magához rendelt bennünket. Mi meg, mivel ekkor már egy fia autó sem közlekedett az úton, toronyiránt átmentünk hozzá egyenesen a hídon.
Bár ne így tettük volna, mert a rendőr intézkedésbe kezdett.

“Az intézkedésben….” bővebben

Csattanós emlékek (3.)

Egy tripla nulla története

A forradalom, vagyis, ahogy akkoriban állították, “ellenforradalom” elfojtása után az ajkai  szakmunkásképző  iskolában, ha döcögősen is, elkezdődött a tanítás. Az   Ajka és Vidéke Hitelszövetkezet  épületében lévő iskola egyik helyiségébe, ahol a “Nasik”, mondhatnám úgy is, hogy a “Csótányok”- mert hátuk mögött, fekete egyenruhájuk után így nevezték őket a gimisek -asztaliteniszeztek -, belépett Sz. K., a történelem tanár.

“Csattanós emlékek (3.)” bővebben

Csattanós emlékek: (1.)

Gurkin-gyerek és az első pofon

Ajkán, a Rákóczi utcában a Vass boltosék portája s a Hinger hentesék által emeltetett Krisztus kereszttel határolt terület valamikor, a negyvenes években egy tisztás volt. Rendre ott fociztunk a Gurkin-gyerek labdájával, aki nap mint nap behajtott a térre flancos kerékpárjával,  félkezében fogva a csodás bőrlabdáját, amit gyámapjától, a “Bauxit” orosz katonai parancsnokától kapott ajándékba.

“Csattanós emlékek: (1.)” bővebben

Küszike a nagyvilágban

Ott ahol a sötét Fekete-hegy összeölelkezik a Felső-erdő tölgyeseivel, pontosan ott, nem tévedés, ott a völgyben, szerényen csordogál egy patak. Valamikor sok víz folyt a patakmederben, malmokat hajtott, de mostanság szinte száraz lábbal átgázolhat rajta az ember. A patakmedernek mind a két oldalán füzek, égerek élnek, s amióta fogytán a víz, odamerészkedett egy akácfa, aki, – ezt halkan mondom, mert szégyelli – nem szeret lábat mosni, de mivel a szomját aszály idején könnyedén oltja, megtelepedett. Ennek a fának a vízmosta gyökerei között élnek Küszék.

“Küszike a nagyvilágban” bővebben

Mese a Cirmi cicáról, avagy,  egy „Buta Macska” története

A szomszéd Ida néninek volt egy gyönyörűséges fehér-ezüstszürke szőrű cicája. Cirmi a falusi, ünnepi délutánok csendjében mindig ott hancúrozott, szunyókált a kemencés-tűzhely magasának melegében, közben az egeres rétről álmodozott, s képzeletében az utcabeli kutyusokkal fogócskázott, s mezei egerekkel cicázott.

“Mese a Cirmi cicáról, avagy,  egy „Buta Macska” története” bővebben