Dzsingisz kán földjén  a Múzeumok éjszakáján

Gondolatok  sólyomszárnyán Mongóliában

A Múzeumok Éjszakája rendezvények azzal a céllal indultak, hogy közelebb hozzuk azok számára a múzeumok világát, akik a hétköznapjaikon  nem tudnak időt szentelni a kiállítások anyagainak megtekintésére  Ajkán 2012-ben volt az első Múzeumok Éjszakája – – köszöntötte a megjelenteket Angermajer Judit múzeológus, házigazda. A Városi Múzeum és a Nagy László Városi könytár és Szabadidő Központ  szervezői, ebben az évben is színes, látványos, zenés, játékos, a Karakum-sivatak melegére emlékeztető forróságban talán túlságosan is bőséges, sűrű, változatos programmal várták a vendégeiket.

Korai délutánban a somogysimonyi   Aranysólyomfészkes Solymász Csoport, Lóki György és fia madaraiban gyönyörködhetett a szépszámú közönség.

“A sólyom  magasröptű ragadozó madár, a nagy és nyílt vadászterületet szereti.  A solymászat, több mint egy ember vadászszenvedélyéjének kiélése.  A sólyom a szabadság madara, jelkép, az égiek hírvívője. Aki beletekint a sólyom barna szemébe látványtól  nem képes szabadulni. Az alacsonyröptű harris héja nappali ragadozó Amerikából származik, Közép-Amerika, Dél-Amerika sivatagos helyein él, a Krampusz névre hallgató fülesbagoly éjszakai vadásza ” – mesélte lelkesen  Lóki György, aki testközelbe hozta a ragadozók világát a szépszámú érdeklődőnek, akik hőségben a gesztenyefák árnyékából figyelték a madarak szárnyalását.

Molnár Gábor író fia, ifj. Molnár Gábor díszvendége volt a rendezvénynek. Édesapja Mongóliai útjairól, az ő, iffjúkori élményeiről anekdótázott,  amelyeket szüleivel együtt a Dzsingisz kán földjén át élt.   Dr. Obrusánszky Borbála keletkutató, történész és Benke Martin történész előadása egy számunkra távoli, a történelmünk során közelinek is mondható Mongóliába, a tizenharmadik századi Mongol Birodalomba  idegenvezette a hallgatóságát. A szentiváni éji zenét Dr. Stark Gábor és zenekera szolgáltatta.

Hozzászólás:

hozzászólás