Trogir felett felébredt a Nap,
Bíbort öltött, s az aranyhídon
Át lépte a kéklő Adriát,
S, ébresztette az alvó Medenát
A fény villámgyorsan partot ért,
Cirógatta két ember őszülő fejét,
Kik megkövülten álltak ott,
legbelül lelkük sírt és zokogott.