Kézimunka kiállítás Cseh Dezsőné hímző emlékére.
A népművészet nagymestere, Vankóné Dudás Juli azt vallotta: „A népművészet iránti érzéket pénzzel nem lehet megszerezni, erre születni kell.” Ez volt hitvallása az ajkai Cseh Dezsőné Kisbej Magdolnának.
„1973 óta működik Ajkán a Nagy László Művelődési Központban a művészeti díszítő művész szakkör, ezt vezetem művészi oktatói engedéllyel. Családomban a nagyszülők voltak a kézművesség mesterei, nagyapám kovácsoltvas dísztárgyakat készített, nagyanyám gyönyörűen hímezett, hozzám is a hímzés áll a legközelebb, bár szívesen készítek szűrrátétes munkákat, gyapjú szőtteseket. Szakkörvezetőként fontosnak tartom a hagyomány ápolásán túl a jó ízlés kialakítását, hiszen a szakkör tagjai munkáik által környezetünket gazdagabbá, szebbé varázsolják” – vallotta önmagáról és családjáról, akire Angermayer Judit, a Városi Múzeum vezetője így emlékezett: „A 90-es években találkoztam Magdi nénivel, aki nem a divatos hímzéseket készítette, hanem a környékünkön fellelhető hímzéseket. A bakonyi fehér hímzést, illetve szűrrátéteket. Tanítványaival elsősorban a környékünkre jellemző, általa is gyűjtött bakonyi fehérhímzést ismertette meg, valamint egyedüliként a Dunántúlon dolgozta fel és alkalmazta viseleti darabokon és lakástextileken a szűrrátétet. Munkájára a nagy szakértelem mellett a precizitás és a hagyományhoz való hűség volt a jellemző. A szakkör által megszövetett vásznakra hímeztek, vagy a legfinomabb batiszt anyagra “pókoztak”. Magdi nénitől megismerhették a magyar tájegységek különböző hímzésfajtáit, illetve egy Ajkán talált XVII. századi úrasztal terítő kapcsán az úri hímzés sajátosságait is. A szentendrei skanzen szentgáli házának ő készítette el a függönyét. Adósok vagyunk vele szemben. Halálának egy éves évfordulóján, március 19-én ezzel a kiállítással emlékezünk most itt, a Városi Múzeumban.”
A kiállítás megnyitóján S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató ny. múzeumi főtanácsos ezekkel a szavakkal méltatta az alkotóművészt: „Egy kiállítás létrehozása mindig örömteli, hisz figyelemre méltó eredményeknek az összefoglalását jelenti, szomorú esemény mégis, hiszen, akire emlékezünk, immár nincs közöttünk, és csupán kegyelettel, tisztelettel, szeretettel idézhetjük fel munkásságát, szerény, másoknak adni képes, önzetlen egyéniségét. Cseh Dezsőnéről, aki itt élt és alkotott, elmondható, hogy ajándék volt az élete.
Magdolna 1935-ben született, életének negyedik esztendejében vette kezébe a hímző tűt, amit korai haláláig nem is tett le, nemzedékek sorát nevelve. Neve és munkássága nemcsak hazánkban, hanem Európa más országaiban is ismertté vált. 1975-től kezdve vett részt kiállításokon mind Ajkán, Noszlopon, Kislődön, Zánkán, Veszprémben, Szentendrén, továbbá Németországban is bemutatkozott másokkal közös tárlaton és egyénileg is. Munkái bepillantást engednek a magyar hímzéskultúrába, ismereteket nyújtva a magyar tájak textilművészetéről, megmutatva, hogyan lehet beépíteni a hagyományos mintakincset és díszítő technikákat a mai tárgyi világba. Számára a hímzés, a népművészet művelése nem egyszerű gyermeki időtöltés, egykori kamaszos fellángolás volt csupán, hanem életre szóló elkötelezettség és hivatás. A népművészet nagymestere, Vankóné Dudás Juli azt vallotta: „A népművészet iránti érzéket pénzzel nem lehet megszerezni, erre születni kell.” Ez volt hitvallása Cseh Dezsőné Kisbej Magdolnának is, amit egész életével bizonyított.”
Elment Magdi néni, de itt hagyta a hímzőtűt, a vásznat, posztót, hogy az ajkai díszítő művész szakkör tagjai tovább alkossanak. „Szívünkbe hímezve…!” ez a kiállítás címe. A szakkör tagjai közül Lakat Lajosné, Pál Károlyné, Üveges Jánosné, Szigeti Dezsőné, Ernyei Mártonné, Vincze Antalné, Hanis Antalné, Harczi Józsefné, Kiss Károlyné, Köllis Józsefné, Harczi Ilona, Soós Istvánné, Vajda Istvánné, Takács Lajosné, Tomózer Jenőné legszebb alkotásaikkal tisztelegnek a mesterük emlékének. Érdemes volt felballagni a Templom-dombra.