Legyél vízcsepp, sziklát hasító,
Mennydörgés ha bánt a szó,
Csermely, s a domb ölében tiszta tó!
Csapó
Kenyér sütés
(Kép: INTERNET)
Az én anyám korán felkelt,
Cipót sütni sosem restellt.
Begyújtott s kemencébe,
Álomkép
Álmomban színpompás rózsa voltál.
Bársony szirmokkal bomladoztál,
Mámorító illattal szórtad a határt,
Amikor bíborlón az est leszállt.
Később háborgó tenger lettél.
Boldog voltam mert szerettél,
Míg csodáltam feslő szirmodat,
Álmom fonala szétszakadt.
Tóparti látomás
A köd szitálva lassan földre száll.
Lehajló ágra, aranyló levélre.
Halkan lép a a tó tükrére,
Sérült lelkek sebhegére.
A köd szitálva lassan földre száll.
Fonnyadt virágra, fűre, televényre.
Fátylat von az ég kékjére,
Az ö szemére, … szép szemére.
Ha leszáll az éj
Szeretet
Vilmos bácsi ott állt a gépnél.
Szemüvegét orrára tolta le,
Felette nézte a mérce számait
Dolgozott kissé meghajolva. “Szeretet” bővebben
Tél a Mátrában
A tél a Mátrában meseszerűn szép,
Most erdőnek hangja elcsitult,
Halkan lépdes őznek rudlija a hóban,
Tarka fakopács koppant a fenyőn. “Tél a Mátrában” bővebben
Ez szerelem?
Láttál virágra méhet szállni,
Zsongani, dongani, kéjesen?
Csodáltál vitorlást kék tó tükrén,
Szárnyalni szélben sebesen?
Szél
Szél, szél, kerge szél,
Minden kertbe, be, betér.
Erdőt, mezőt bejárja,
Almát, diót, lerázza.
Felszedi egy nénike,
Nekem adja ízibe.