Az egykori Sziget mai, téli képének látványa (Fotó: Kálmán Viktor)
Pillanatok Ajka település nyolcszáz esztendejéből
Szeretem ezt a várost. Köveit, tereit ismerem, kicsit lakóit is. Ha néha megpihenek a Héliosz szobor körüli park padjainak egyikén, az édesanyám ültette virágok illatát máig is érezni vélem.
Az ajkai Öreg utca,, majd ez Fő út s a Horváth utca, vagyis a Deák Ferenc utca kereszteződésében a régi Torna hídon, a ma már sehol sincs Sziget keleti bejárójánál idézem a régi Ajka képeit. Most a volt Nirnsee kastély kertjét átszelő Fő úton gépjárművek sokasága halad. Az utak kereszteződésében autócsodák furakodnak a körforgalomba, valcert járva.
… Hol van már annak az időnek csendje, amikor még H. Lajos bácsi a Sziva-közben termelt kenderből copfba font állatvezető kötelét markolva, ökrei vonta szekere előtt senkitől, semmitől sem zavartatva bandukolhatott itt az Ereszvényes, Kűfő, Fel-Ajka dűlőkön lévő földjei felé? Az emlékeim sűrűjéből előbukkannak a Torna medrébe épített vízküszöbök, zúgók a klott gatyás sihederekkel, meg a pucérfenekű apróságokkal, akik vidáman lubickoltak a szinte iható tisztaságú, néhol méternyi mélységű patak vízében. Innen, a régi hídtól néhány lépésnyire Szabó bácsiék boltja, meg a Novák papírkereskedés, kicsit távolabb a patak-ág túlpartján kápolnaszerű építményben a Tejbolt az ébenfekete hajú Vilma nénivel, Patyolat a szomszédék Annuskájával, Hentes üzlet Jáger bácsival és a Scholcz néni aprócska trafikja. A Torna-patak hosszában, ahová már a szem sem látott, csak a képzelet, a vízfolyás irányába le és fel, a Fenyves-erdőtől Kolontár határáig tucatnyi malom alul- és felülcsapott kerekekkel. A molnárok szépen éltek a malmaik és fűrésztelepeik hasznából, amíg a településen a nagy iparosodási folyamat el nem kezdődött, mert ekkor megszakadt a víznek korábbi rendje. A malmok gazdái és az erőművet, timföldgyárat Ajkára álmodók között a Torna- és Csinger-patakok vízének hasznosítási jogáért harc kezdődött. A Torna ekkor még a mai városközpont, a „Sétáló-utca” egy részén, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ környékén kacskaringózott, évente több alkalommal is meglátogatva a házak portáit. Célszerű, helyénvaló volt a folyószakasz kiegyenesítésének gondolata. Igen ám, de az Öreg utcai malom árkába így nem jutott volna elég víz. Azért, hogy a malom ágába víz maradjon, meg a szomjas gyárak is kapjanak vizet, a patak vízének szintjét fenékküszöbökkel megemelték. Ekkor jött létre Ajka település szívében, ahogy egymás között az emberek nevezték akkor, a Sziget. A felnőttek szomorúságára nyaranta előkerültek a disznóöléseknél használatos forrázó, mosóteknők, ezekkel ladikoztak a Horváth, vagyis a Deák Ferenc utcai gyerekek. Ez a Sziget lett a grund, melyet, akár a Pál utcai fiúk a Füvészkert fatelepének a rönkvárát, esetenként záptojásokat is hajigálva védelmeztek a betolakodó Hideg- és Kis utcaiak, később a Timföldgyári lakótelep gyerekseregei ellen. A szigeti asszonyok a kifőzött, mosott ruhaneműt a patak vízében öblítették. A gazdálkodók meg itt mosták tisztára az iszapban érlelődött kenderkötegeket. Ezen a kis területen elfért két kertészet, egy molnár, szabó, cipész, cementműves, aki kútgyűrűket, csatornaelemeket gyártott, rádió-villanyszerelő kisiparos, itt épített házat az ajkai üveg titkát őrző üvegolvasztó mester és a közepes birtokkal rendelkező gazdálkodók, akikhez esténként „tejesek” jártak. A Szigeten volt az Ajka és Vidéke Hitelszövetkezet, a település bankja, s a kulturális központnak számító Horváth-kert. Itt mindenki mindenkit ismert. Árvizek idején kéz a kézben védték értékeiket, emelték a nyúlgátakat. Ősszel kukorica-, télen a tollfosztó kalákákon pletykálkodtak, ünnepeken, szombatokon pedig a Horváth-kertben, a Bányai-Suki muzsikus nemzedékek zenéjére mulattak, művelődtek az ajkai Iparos és Polgári Olvasókör rendezvényein.
A bányászat és éghajlatváltozás nyomán megcsappant a Torna-patak vízhozama. Az egykori főmederben az áradások után a mély részeken víz és iszap maradt, ami bűzös pocsolyává változott, járvány kialakulásának veszélyét hordozta, ezért az ötvenes években a régi folyómedret betemették.
Megszűnt a Sziget. A hetvenes évek elején a házakat is lebontották, hogy ezen a területen egy új, modern városközpontot hozhassanak létre. Erre a területre épült a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ, OTP, a Héliosz, a Hotel Ajka egy része, és parkok létesültek. A szanálás következtében eltűnt a Lipót-köz is, a köznek nevezett surranó, ahová, ha a lovas kocsi bemerészkedett, kerekének lőcse szinte súrolta a Horváth-ház falát. E közre egyetlen ház két portájának ajtaja nyílott, a kertjeikben gyümölcsfák, díszcserjék és virágok pompáztak. Ha néha megpihenek a Héliosz szobor körüli park padjainak egyikén, otthon vagyok, s a park virágainak illatában édesanyám ültette virágok esti, hajnali leheletét máig is érezni vélem.
Szeretem ezt a várost, itt születtem. Köveit, tereit ismerem, kicsit még a lakóit is. Ajkát a Torna-patak éltette, a Bakony-hegység ringatja, a Somló-hegy koronázza, s az itt élő emberek összefogása, tudása, szorgalma, alkotó kedve, kultúrszomja tette, teheti még szebbé, gazdagabbá.