Horváth László a városi múzeumban, könyvének bemutatóján
Két évtizeden át településrendezési tervek készítésével, település- és területfejlesztéssel foglalkozó irodát vezettem Ajkán. Nyugdíjasként a szülővárosom építéstörténetének legdinamikusabb időszakát igyekeztem szakmai alapossággal feldolgozni, közreadni.
Horváth László Ajkán született, ma is itt él. – Diplomáim szerint városüzemeltetéshez, -fejlesztéshez értek – állítja a nős, háromgyermekes édesapa. Ha ünnepek idején összejön a család, a négy unokával együtt tucatnyian ülik körül az asztalt. Az ajkai közigazgatásban előbb építésügyi előadóként, később évekig műszaki osztályvezetőként tevékenykedett. 1990- 1994 között tagja volt a városi képviselő-testületnek és a Veszprém megyei közgyűlésnek. Tervpályázatok bírálóbizottságába több alkalommal is meghívták. Részt vett a pályázati kiírások összeállításában, azokat megalapozó tanulmányokat készített. A Veszprémi Egyetem felkérésére részt vett Veszprém megye területfejlesztési stratégiájának elkészítésében. A tartalmas, aktív „munkás évek” után nyugdíjasként nekilátott Ajka 1940-1990 közötti építéstörténetének feldolgozásához.
Bontják, ahogy nevezték, a tanácsházat, Sallai néni házát és trafikját, valamint a postát, vagyis a hajdani katolikus iskolát (Fotó: Sipos Ottó Tibor)
– Nyugdíjasként hirtelen rengeteg szabadidőm lett, úgy gondoltam, foglalkozom kicsit a szülőhelyem várossá válásának építéstörténetével. Számlálhatatlan írásos és rajzdokumentumot áttanulmányoztam, hogy szakmailag hiteles legyen a munkám. Felkerestem a veszprémi, óbudai levéltárat, helyi ismereteim kiegészítéséhez áttanulmányoztam a még fellelhető terveket. Izgalmas, tanulságos volt számomra a régi rajzok között bogarászni. Szembesültem, hogy ezekből mi valósult meg, mi az, ami papírra vetett álom maradt – mesélte Horváth László a Veszprém Megyei Levéltár gondozásában megjelentetett építéstörténeti kötetéről.
– Munkám célja a nyolc falut várossá formáló társadalmi-gazdasági és műszaki-fizikai folyamatok feltárása volt. Igyekeztem a várost létrehozó erők és folyamatok közül azokat megragadni, amelyek a városszerkezetnek és építészeti arculatának formálódásában szerepet játszottak. A munka részben a városépítés történetéről és részben a városépítés eredményének elemzéséről szól. Másik célom az iparfejlesztés és a városfejlesztés viszonyának a felderítése.
A város kapujából a Kórház utcai panelek tömbje
Vajon a városban zajló – az iparfejlesztés által gerjesztett – urbanizációs folyamatoknak a kezelése megfelelő módon történt-e? Az iparfejlesztéshez képest a városfejlesztés, ezen belül a lakásépítés, a lakásépítéshez képest az út- és közműépítés és valamennyihez képest az ellátó intézmények építése megfelelő ütemben ment-e végbe? – osztja meg olvasóival is a dilemmáját.
Ajka egy emberarcú, élhető város lett – állítják az idelátogatók is. Az itt élők jogosan kifogásolják a Kossuth utca vonalvezetését. Azt is, hogy a házak ráépültek a Templom-dombra, esős időben félni kell a járdán közlekedni. A bauxit-lakótelepi házak, Nirnsee-kastély, Községház lebontását is a városfejlesztők szemére vetik. Feltehetőleg ezeket a kritikákat a településfejlesztőnek nem kellemes hallani – vetem szemére.
Egy szép tavaszi napon ma ez a látvány fogadja az ideérkezőket
– Valóban. Érdemes azonban körbejárni azt a kérdést, hogy vajon mi adhatott volna esélyt a kastély és a községháza megmaradásának. A kastély megőrzése környezetének gyökeres átalakulása miatt vált esélytelenné. Egy-egy épület illeszkedését csak az adott terület beépítésének összefüggéseiben ítélhetjük meg. A házgyári technológiából eredő merev, a hagyományostól eltérő léptékű és arányrendszerű épülettömegek között idegen elemként hatott volna ez a neobarokk épület. Az ajkai városközpontra az ötvenes években, szocreál felfogásban készített tervek megtartották a kastélyt és a községházát is, mert a rendezési tervekben szereplő épületeket ugyanúgy hagyományos építésmóddal tervezték felépíteni, mint amilyenben a két épület készült. A tervezett új és a meglévő két épület minden gond nélkül illeszkedett egymáshoz. Az 1965-ben elkészült részletes rendezési terv már az ősközség teljes területének a lebontását irányozta elő, mely szerint a templomok és paplakok kivételével egyetlen épületet sem tartott meg. Ajkának nem voltak számottevő műemlékei – hangzik a szakember megalapozott érvelése.
Az első könyvét követően vannak azonban további tervei nyugdíjaséveire is Horváth Lászlónak.
– Egy időutazásra szeretném invitálni a város lakosságát. Be szeretném mutatni a mai várost, azt is, mi volt korábban azon a helyen, ahol sétálunk, fűződik-e hozzá valamilyen érdekes történet. Ajka egy élhető város. Az utánunk következő generációknak lesz a feladatuk, hogy megőrizzék élhetőségét és a városkép sajátos értékeit. Az utcákat járva úgy gondolom, a társakkal együtt emelt fővel tekinthetünk szét a városban.