Csonka torony
Egy lokálpatrióta vágya, hogy minél többet megtudjon településének múltjáról, azért gyűjtögeti a messzi időkből származó történelmi töredékeket, hogy másokban is gondolatokat ébresszen.
Blog bejegyzések ajkai eseményekről
Csonka torony
Egy lokálpatrióta vágya, hogy minél többet megtudjon településének múltjáról, azért gyűjtögeti a messzi időkből származó történelmi töredékeket, hogy másokban is gondolatokat ébresszen.
A Torna-patak partján sétálgatok. Elnézem a mindig rohanó embereket, s gondolatomban felidézem a helyet, hol születtem. A víznek csacsogásában visszahallom a kenderkötegeket mosó földművesek vidám kacaját, a mosóteknővel ladikozó, fahidakon fogócskázó gyerek zsivajt, a szigetek zugának diszkrét csendjében csent gyermeki csókok varázslatos ízét, a cséplőgépek zümmögését, a malmok vízikerekeinek locsogását, a munkára figyelmeztető “gyári duda” rikoltását, s a madarak hangjában “Szó-mi bácsi” hegedűjének húrjain életre keltett nóták dallamát, mely a Löbl-kerthelyiségből szűrődik.
Ajka – Az ajkai régi temető hársfái kopjafák, sírhantok nélküli sírjelek.
Takács Tamás az előadó
Ajka – A szürke januári napon hamar sötétedett. A helyi járat álmosan kanyarodott a Kossuth utcai megállóba. Az utasok egy része a múzeumépület felé vette az irányt, ahol Bródy Imre születésének 125. évfordulója emlékére Takács Tamás, az egykori ajkai diák – ma már a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal főtanácsosa – A világításról mai szemmel címen tartott előadást.
Díszoklevél kitüntetést Horváth Tibor tanár, írónak adományozta, amit a sokrétű, maradandó értékű kulturális alkotó tevékenységével érdemelt ki.
Ajka – Tegyünk azért, nehogy elvesszen Arany és Babits gyönyörű magyar nyelve, gyermekeink, unokáink minél többet kapjanak a tiszta forrásból. “Színház és képzőművészet egy térben a Magyar Kultúra Napján” bővebben
A Magyar Kultúra Napja Ajkán a Pannon Várszínház művészeinek közreműködésével.(2017. 01.20.)
Közzétette: Ottó Tibor Sipos – 2017. január 20.
Ajka – „… a Bakonyban rejtett kis bányatelepet harminckét éve ismerem, mint a tenyeremet. Itt kerestem vékonyabb-vastagabb kenyeremet. … Amíg lélegzem és élek, rátok gondolok, geológusként is bányász maradok.” – vallott önmagáról Kozma Károly a Geológus epilógus című művében.
Ajka – A Városi Múzeumban ünnepélyes keretek között március 16-án nyitották meg Szalay Károlyné kézműves 4 évszak csuhéban című kiállítását.
Tisztelgés egy művész emléke előtt
A Nagy Emerencia Alkotóműhely képzőművészeinek egy csoportja: Ozorai Sándor, Kacziba Ferenc, Papp Béla, Ozorai Sándorné, Kotsy Gézáné, László Józsefné, Helyes Zoltán, Somogyi Tibor, Szücs Ferencné és aki tudósított: Sipos Ottó Tibor