Kőhalmi Adél grafikus
Ajka, a 800 éves település. Ajka várossá válásának ötvenötödik évfordulója ünneplésére soha nem tapasztalt lelkesedéssel készültek az ajkai városrészek.
A múltba révedők – így nevezte nem olyan régen egy közéletben dolgozó neves személy az amatőr helytörténeti kutatókat – munkája nyomán, talán őket tisztelve előkerültek a padlásokról, a pincék mélyéről s az emberi lelkek zugában őrzött rejtőzködő értékek. Elhangzott nem egyszer: Ajkának nincs történelmi múltja.
Igaz.
Nincsenek patinás reformkori épületei. Sajnos, ami kevéske volt a huszadik század elejéről, az is lebontásra került.
Ajka azonban sokaknak otthona lett, zselléreknek, napszámosoknak, nyírségi kubikolóknak, más hazából érkező szakembereknek, üvegeseknek, bányászoknak, akik itt, a Bakony lábánál leltek otthonra, akiknek gyermekeiből munkások lettek, gazdálkodók, mérnökök, tudósok, művészekké váltak, ám távollétükben is ajkaiak maradtak, s ragaszkodnak ahhoz a földhöz, ahol születtek. Fedezzük fel együtt Ajka szülötteit, neves embereit.
Az ajkai, azaz bódéi kötődésű Kőhalmi Adél grafikust is, aki Budapesten él és dolgozik. Az általános iskola után Herenden porcelánfestőnek, majd Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanult, s végzett könyvtervező és könyvműves szakon. Rajzfilmek, újságok, iskolai tankönyvek, munkafüzetek őrzik alkotói tevékenységének gyümölcseit.
Az Ajka 800 éves település, Bódé városrész bemutatkozásán láthattuk kezének nyomait, ő tervezte a településre jellemző épületeket, foglalkozásokat bemutató színpadi díszletet. Szerény, nem magamutogató ember. Szerettem volna már portrét készíteni róla. A felkérést elutasította azzal, hogy nem eléggé érdekes a személye. Beszéljenek helyette alkotásai az ajkai tárlatokon.