A Lúcia név a lux szóból ered, fényességet jelent, s mivel ez a téli napforduló napja, ekkor legrövidebb a nappal. Ahhoz, hogy elegendő fény legyen az otthonokban a hosszú éjszakás napokon, kigyúlnak a fények.
E nap szokásai nem köthetőek Szent Lúciához.
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a faszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
A néphitben előforduló Luca gonoszkodó, rontó, büntető, kitalált lény. Napjához tilalmak kapcsolódnak, tilos fonni, kenyeret sütni, mosni, kölcsön adni, mert az elvitt dolgok mind a boszorkányok kezére kerülhetnek. Nem volt szabad varrni sem, mert ezzel a háziasszony bevarrja a “tikok monyát”.
Ezen a gonoszjáró napon a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek és “tevékenykednek”, s bosszúságot okozhatnak az embereknek, állatoknak, ennek elkerülésére fokhagymával kell kenni az ajtó, ablak félfákat. A rontások ellen célszerű söprűket az ajtó elé keresztbe tenni, őrizni, nehogy a boszorkák használni tudják.
Luca napján kell hozzálátni kilenc fából a Lucaszék készítéséhez. Ha erre az alkalmatosságra a karácsony éjféli szentmisén a gazda feláll, megláthatja a boszorkányokat, azok könnyen felismerhetőek, mert ilyenkor szarvat növesztenek, és szájukból lángot lövellnek.
Legnépszerűbb népi szokás a férj jövendölés, ennek több formája van, például, “Ha Luca napon a hajadon a disznóólhoz megy, s abba egy jó nagyot belerúg, ilyenkor ahányat röffent a disznó, annyi esztendő múlva kötik be a lány fejét.