(Kép: INTERNET)
Az én anyám korán felkelt,
Cipót sütni sosem restellt.
Begyújtott s kemencébe,
Lisztet tett a tekenőbe.
Amíg lassan kelt a kovász,
Istenhez szólt ima, fohász.
Zsombor lett a szép formája,
Kemence a meleg ágya.
Sült, pirult a buci, kenyér,
Verejtéket, fohászt megért.
Áld Isten a kenyerünket,
Adassék az éhezőnek!
Kereszt került homlokára,
Dicsértessék anyám munkája!