Tárlat Lendvai István szobrászművész alkotásaiból. Ajkán a Városi Múzeum Fotógalériájában szeptember 20-án délután Lendvai István szobrászművész alkotásaiból A másik oldal című fotókiállításának megnyitójára került sor.
Emlékezés Erkel Ferenc tanítványára, Gáthy Zoltán ének-zenetanárra, karnagyra, zeneszerzőre.
Varga György, az egykori néptanító nevét örök időkre kőbe vésetik tisztelői. Varga Győző, Varga György édesapja, Gölle tanítója volt, olyan neves tanítvánnyal büszkélkedhetett, mint Fekete István író, aki 1965 novemberében a Köznevelés c. folyóiratban publikálva, „Megtisztult emlékek” című cikkében meg is idézte egykori mesterét és annak pálcáját.
Lányok, asszonyok színes szalagokkal ruházták fel a város májusfáját
A természetben a Nap melegének hatására pillanatok alatt eltűnt a szürkeség. Zöldbe öltöztek a bokrok, faágak. A som, aranyvessző sárga szirmai közé betolakodott a japánbirs pirosa. Szorgos méhek zümmögnek a korai érésű szilvafa hófehér gyöngyfüzérén. A parkok padján – mit sem törődve a járókelőkkel – napfürdőző fiatalok, öregek. Végre a hideg, esős böjti napok, szelek után itt a szeplőcsalogató, reményt keltő tavasz.
Olyan a táj, akár a zúgó méhkas
mikor, virágok nyílnak gyöngyszemekben.
Az Ajka Városi Múzeum és Fotógalériában rendezett kézműves bemutatón egy derűs, mosolygós, fiatal hölgyre lettem figyelmes, aki otthonosan mozgott a kiállító teremben, fényképezett, könnyedén kommunikált a nálánál idősebb látogatókkal, s hozzáértőn magyarázta a bemutatott alkotások készítésének módját. Személye kíváncsivá tett, beszélgetni kezdtünk. – Faragó Kata – mert róla van szó – Sümegen született, Ajkán járt gimnáziumba, majd Budapesten a Népi Játék- és Szakoktató Képző hallgatója volt.
1987 tavaszán Schwarcz Béla akkori tanácselnök felvetette, hogy Ajkán érdemes lenne egy olyan kulturális egyesületet létrehozni, amelynek hatósugara túllépi a település, a megye határait.
“A Fekete István Irodalmi Társaság megalakulására emlékeznek Ajkán” bővebben
Az első hó varázsa megragadja az embert. A tegnap még farsangi maskarát viselő délceg ligeti fák reggelre több centis hó súlya alatt hajbókoltak. A látvány csodálatos. Menyegzőt ült az éjszaka. Menyasszonyi ruhát öltöttek a fák, piros, barna, sárga, zöld levelek leselkednek a takaró alól. A játszótér játékai – amelyeken egy héttel ezelőtt még egy szál pólóban, önfeledten szórakoztak az apróságok – hókucsmát viselnek. A lustálkodó gyerekek vidáman pattantak ki az ágyból, egy pillanat alatt elröppent az álom. Szemük elé egy álomvilág tárult, nyárnak virága, az ősznek pompája s télnek varázslatos lehelete.
Gazdája van az ajkai régi temetőnek. Rendezett sírparcellák, utak, árulkodnak erről, no meg a felszólítások a síremlékeken, melyben tudatja a „temetőgazda”, hogy lejárt egyes sírhelyek megváltási ideje. A Vintze család sírhelyére is ez vonatkozhat, ha csak nem védett a város által.
