Hol sírjaik domborulnak…

Csörnyei István sírja a kővágóörsi temetőben

Pápa, Kővágóörs  – „Adj kezet pajtás, indul a gépmadár. Ugrik az ejtős, dübörög hét határ.”

Csörnyei István szakaszvezető

Évtizedek óta járom a kővágóörsi temetőt, utam egy síremlék előtt vezet, mindig az a kérdés foglalkoztatott, vajon mi történhetett a sírban nyugvó fiatalemberrel? A síremléken ez olvasható: „Itt nyugszik Csörnyei István repülő szakaszvezető, hősi halált halt 1944. október 13-án. Eltemették 24. évében. Siratják bánatos szülei, testvérei. Nyugodj békében!”

Kővágóörsön, a Hősök kútjánál elhelyezett emléktáblákon sorolják azoknak a hősöknek neveit, akik a világháborúkban, a haza védelmében elestek.  Közöttük található Csörnyei István neve is, akiről hiteles katonai adatlap bizonyítja, hogy 1944. október 13-án, égés, golyótalálat következtében a pápai reptéren veszítette életét.

Esemény adatlap árulkodik a szakaszvezető haláláról

A katonai sírok fényképes nyilvántartásában, a kővágóörsi temetőben egy katonasír van jelezve, ebben három ismeretlen katona nyugszik.  Csörnyei István (1. eje.zlj.) szakaszvezető nyughelyét nem jelölik Kővágóörsre. A helybéli hozzátartozóim segítségével találkozhattam Németh Jenőné Csörnyei Margittal, így azután otthonukban, velük együtt emlékeztünk a katonára.

Csörnyei Margit, aki segített a család hősi halottjára emlékezni

– Sajnos keveset tudok róla. Öregeink a katonai dolgokról nem nagyon meséltek. Ám, az is lehetséges, hogy igen, de gyerekként, akkor még nem tartottam fontosnak, hogy egyes háborús eseményeket, történéseket emlékezetembe véssek. Úgy tűnt, valami miatt sokáig nem is nagyon illett beszélni róla, így generációk nőttek fel az almáriumok, szekrények, asztalfiókok, s lelkek mélyén rejtegetett családi titkok ismerete nélkül. Ma már furcsa, de tényként állíthatom, hogy a nagyszülők, szülők szobájába nem illett gyereknek kutakodni. Csörnyei István nekem nagybátyám, édesapámnak testvére volt. Állítólag – így mondták – a repülőgépét a románok lőtték le. Pápán temették el 1944. október 16-án. Szülei – nagyszüleim – hozatták haza, hogy teste a faluja földjében pihenjen. Újratemetésének időpontját nem ismerem – mesélte Csörnyei Margit, aki beszélgetés közben a kezében egy tárgyat szorongatott. – Ez maradt tőle! – mutatta a féltve őrzött relikviát. Csörnyei István, a katona készítette. Rajta felirat ékeskedik, mely őrzi készítőjének keze nyomát: Emlékül, Édesanyámnak, 1942. október 15-én.

Az emléktárgyat a katonafiú készítette édesanyjának emlékbe

A történészek, a hadi események krónikásai többek között ezt jegyezték fel a pápai repülőtér, s a Csörnyei család számára is gyászossá vált napról:

„A szövetséges haderők vezetői 1944 nyarán döntöttek, hogy a jövőben bombázni fogják a magyar repülőtereket. Veszprém megye légterében október hónapban nagyobb gyakorisággal jelentek meg az angol és amerikai bombázó gépek kötelékei.  A hangárokban ekkor már csupán a kisebb és javítás alatt álló gépek maradtak, valamint a repülőtérre települt német légierő bombázásra átalakított vitorlázó gépei. A repülőgépeket a Vaszar felé eső homokbánya melletti akácosban rejtették el. Az első jelentősebb amerikai légitámadás 1944. október 13-án érte az akkor már német felügyelet alatt álló repülőteret. A földön ragadt német gépek jelentős része megsemmisült. Ezen a gyászos fekete pénteken délelőtt fél tíztől délután két óráig egymást érő hullámokban vonultak el az amerikai bombázógép kötelékek Pápa felett. A déli órákban több gép visszafordult, és bombázni kezdte a várost és környékét.”

Egy csodálatosan szép őszi délutánon ezt mesélte egy kővágóörsi sírhalom, így idéződött meg Csörnyei István, a katona emléke, aki nagy valószínűséggel ennél a harcászati eseménynél veszíthette életét.

„Adj kezet pajtás, indul a gépmadár. Ugrik az ejtős, dübörög hét határ. Az ellenségen diadalt aratunk. Szép magyar hazánkért, ha kell, hát meghalunk!”

 

 

 

 

 

Hozzászólás:

hozzászólás