A „Csonka torony” árnyékában

Varga György, az egykori néptanító nevét örök időkre kőbe vésetik tisztelői. Varga Győző, Varga György édesapja, Gölle tanítója volt, olyan neves tanítvánnyal büszkélkedhetett, mint Fekete István író, aki 1965 novemberében a Köznevelés c. folyóiratban publikálva, „Megtisztult emlékek” című cikkében meg is idézte egykori mesterét és annak pálcáját.

Varga György, a csékúti „tanító bácsi”, 1913. június 7-én – akár a neves író is – Göllén született.  1934-ben édesapja nyomdokaiba, később katedrájára is léphetett, amikor Ipsics plébános úr meghívta Göllére helyettesítő tanítónak. Drávatamási, Gölle, Esztergály, Abony után hozta az útja Csékútra, ahol a Gyűr-hegy oldalából, ha messzire tekintett, azt láthatta, hogy a Somló, a Ság-hegy s a Balaton-felvidék hegyei szerelmesen ölelkeznek a szürkéskék horizonttal. Közelebb, a falu közepén, a csékúti hegynek hajlatában, a büszke „csonka torony” dacol az idővel, ennek árnyékában volt a tanítói lakás, melyben 1941.-1975. között nyugdíjazásáig élt családjával a népiskolai rendes tanító.

„Amikor kitekintettem a házunk ablakán, magam előtt az egykori katolikus templom csonkított tornya magasodott. A múlt, a történelem idéződött, benne az Essegváriak története, az egykor volt Csékút várának emléke, melyről Bél Mátyás is mesélt. (Veszprém megye leírása. 1734.)

1944.június 25-én behívták katonának. Tatárhágónál, 1944. szeptember 21-én ezt rögzítette naplójában – „Hirtelen nagy tűz, futunk a reteszállásba. Légnyomást kapok, beszélni nem tudok, nem hallok. Gyalog a vonathoz megyünk…” – Októberben menlevelet kapott, s ekkor arra gondolhatott, hogy a csékúti tanítónak ezzel befejeződött a háború. Tévedett, a front utolérte. 1945. március 23-án, levente oktatóként parancsot kapott, hogy a leventéivel másnap reggel jelentkezzen Kolontáron, majd innen vonulnak nyugati állásokba. Varga György tanító, az ember, ezt a parancsot nem teljesítette, a leventékkel együtt elbujdosott a hegyekbe. Szerencséjükre másnap virradóra a német katonaság már fejvesztve menekült a településről, nem törődött senki a bujkálókkal, így menekültek meg a következményektől Csékút, Padrag, Öcs, Halimba fiataljai.

Az ötvenhatos csékúti eseményeknek is részese volt, ezért büntetéseként nem vehetett részt a nyilvános rendezvényeken, ezért nem fogadhatott vendégeket vidéki rokonain kívül.

Indoklás:„Az ellenforradalom ideje alatt nevezett Csékút községben szervezője volt a tüntetéseknek, az iskolás gyerekeket hazaküldte zászlókért, és felvonultatta őket. A zászlókból mind kivágta a népköztársaság címert. Nov. 4-e után nem ismerte el a Kádár kormányt és olyan kijelentéseket tett, hogy hiába folyt a sok drága magyar vér. Rendszeresen kapcsolatot tartott a tapolcai ellenforradalmárokkal.”

Az egykori tanítvány, Kurdi Imréné (Molnár Etelka), később pedagógus, többek között így emlékezett az ő tanító bácsijára: „Nagyon szigorú, de igazságos volt. Az iskolák államosítása után a faluban csak egy tanító maradt, s mi diákok nagyon örültünk, hogy ő maradt.  Példakép tudott lenni az én tanítóm, ő inspirált arra, hogy tanító legyek, pályám során ugyanazon tulajdonságokat próbáltam fejleszteni magamban, melyek őt is jellemezték, amelynek eredménye joggal emeli az elfeledés fölé.”

 1986-ban halt meg Varga György.Falujának szellemi irányítója volt, igazi néptanító, akire tanítványai szívesen emlékeznek, akiről az utókornak mesélni szeretnének. Napjainkban emléktáblára gyűjtenek, hogy örök időkre kőbe vésethessék Csékút egykori néptanítójának nevét. Az emléktábla avatót ez év szeptember első napjára tervezik.

 

Hozzászólás:

hozzászólás