A “polyányi , hajdani földművelésből élők leszármazottai a második világháborút követően az iparosodó Ajka vonzásában iparosokká, ipari munkásokká váltak, de a föld szeretete szerencsére megmaradt.
Magyarpolányt az írásos feljegyzések először 1162-ben említik meg., mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. Neve szláv eredetű. 1136-ban Polyán (Pojány) jelentése “mezeiek”, mezőn élők, a mai zirci apátság birtoka. 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják.A község lakói a reformáció során lutheránusok lettek. A település neve többször változott, 1752-től Magyar- Németpolány, majd 1899-től Magyarpolány. 1725- től református prédikátoruk és tanítójuk volt., akik híveikkel együtt az ellenreformáció idején menekülni kényszerültek. Többségük a Balaton-felvidék hegyes, köves,kevesebb termelői értékkel bíró területeire költöztek, helyükre a zirci apátság Sziléziából és felső- Ausztriából németeket, felvidéki szlovákokat, horvátokat, telepítettek, akik az idők folyamán elnémetesedtek.
1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvünek vallották magukat kitelepítették az egykori NDK területére. , a többi családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre, Romándra, majd később ezek közöl sokan visszatelepültek most már szülőföldjükre Magyarpolányba,
A II. világháború után alapvetően megváltozott az itt élők sorsa A mezei emberek iparosokká, ipari munkásokká váltak az egyre növekvő Ajka vonzáskörében.
A falu központjában a tekintetünket azonnal a régi falú szerkezetű Petőfi Sándor utca házainak látványa vonzza. E műemlék utcát a bakonyi népi építkezésekre jellemző boltozatos,tornácú, mellvédes, oszlopos, hosszú házak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Az egyik ilyen házban 1990-től tájházat alakítottak ki, amely helyi múzeum és alkotóház. Magyarpolányt védett épületeivel a nemzeti örökségként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget 1993-ban Európa Nostra – díjjal jutalmazták.
Sok viharos esztendőt átélt település és lakossága rászolgált erre a rangos elismerésre. Késői barokk kálváriáját, mely 1780 körül épült , 1855-ben megújították. Itt rendezik, a most már, nemzetközi hírűvé vált Polányi Passiót. A sátortetős stációkba életnagyságú festett faszobrokat helyeztek. a feljáróban a fájdalmas szűz 1901-ben emelt kőszobra s az a kereszt áll, amelyet az Amerikába induló 107 volt polányi adományából alkottak, amit ezért Amerikai keresztnek is neveznek.
Ha felkapaszkodunk a Kálvária – dombra megtekinthetjük a fájdalmas szűz kápolnáját, melyet Weber zirci kőműves 1910-ben épített. A dombtetőről csodálatos látvány tárul elénk: a gyarapodó falú, az Ajkai- Medence, a Kab-hegy, a megcsonkított Halápi-hegy, a szép Bakony hegyvonulat. Átellenben az Öreg hegyen őzek, szarvasok csapásain kószálva a kis-AlföLdet vigyázó Somló-hegy szégyenlősen pára fátyolba burkolózik. Az utcákon szorgos emberekkel találkozunk. Rend, tisztaság, virágos porták fogadják a poroszkálót. Itt még mindenki, mindenkit ismer, hangos köszöntéssel süvegelik a vendéget, s büszkén tárják elénk, a mai, saját közösségi munkájuk eredményét, településük megőrzött, ápolt múltbéli örökségét.
(Megjelent: Napló, 2013. december 9. )