Bozzai Bozzai Pál (Kővágóörs, 1829. január 10. – Zánka, 1852. június 24.) költő, a márciusi ifjak egyike (Kép: Wikipédia)
Földbirtokos apa gyermeke volt. Megszületéséért édesanyja halálával fizetett, árván maradt. A pozsonyi országgyűlés iskolában tanult, 1847-ben Késmárkon volt joghallgató. A jogi diploma megszerzése után egy darabig Nemesgulácson ügyvéd.
A pozsonyi országgyűlésen gyakornok, az 1848 évi országgyűléssel Pestre költözött. Itt ismerkedett meg az ifjúság irodalmi törekvéseivel, versei magukra vonták Petőfi figyelmét is.
A szabadságharcunk katonájának önként vonult. “A ti életeteknek a szabadság olyan, mint a halnak a víz, madárnak a levegő, vadnak a rengeteg. Legyetek inkább halni készek véle, mint élni nélküle. Midőn mindeneteket föláldozzátok érte, és a szabadságot megnyertétek, nem vesztétek semmit, hanem nyertetek mindent.” – írta Bozzai Pál.
A túlerővel szemben,határán adta meg magát. Büntetéséül Temesváron besorozzák osztrák katonának. Sokat betegeskedett, 1852 tavaszán az állapota rosszabbra fordult, leszerelték. Gyógyulás és pihenés céljából Zánkára utazott a bátyjához.
Első versei a Jókai által szerkesztett Életképekben (1847.) jelentek meg.
„/Minek számolod a lassú órát,/ s perceket fejed fölött/ Szívednek minden dobbanása/ egy űr a múlt, s jelen között.”/ (Bozzai Pál: Végsóhaj)
1852. június 24-én huszonhárom évesen halt meg.