Ajka, Borszörcsök – Néha nehéz, kanyargós út vezet a kitűzött cél eléréséhez. Ám, ha az ember tudásához erős akarat párosul, van remény arra, hogy célba érjen.
Borszörcsökön, a Somló-hegy melletti kis faluban már a II. világháború kitörésének szele fújdogált, amikor Poór András, a családnak hatodik gyermekáldásaként, világra érkezett. A kalendárium lapjai ezerkilencszázharminckilencet mutattak. A legidősebb gyerek hamarosan a fronton találta magát, András, meg a többiek élték a falusi gyerekek tipikus életét.
Háború. Azután végre béke lett. Poór András is elkezdte iskoláséveit. A faluban ekkor még villany nem volt, így ő is, mint a Somló hegynek árnyékában élő gyerekek közül mindenki, a petróleumlámpa fényénél tanulta a leckéjét, tapasztalta meg a paraszti élet kihívásait, érezte a falu összetartó erejét Alaposan fejébe véste az ismereteket, aminek az lett az eredménye, hogy ő, a borszörcsöki gyerek, tanulmányi eredményének jutalmául Csillebércre utazhatott. Egyedül. …Vonaton. Ez ma természetes, nem is említésre méltó, de akkoriban igencsak nagy szó volt. Az általános iskolából Ajkára, a gimnáziumba vezetett a fiú útja, Horváth István, tósokberéndi néptanítóból lett gimnáziumi igazgató középiskolájába. Nem volt nyugodt az útja, látnia kellett, hogy édesapjának meg kellett hajolni a kor elvárásai előtt, alá kellett írni „önként” a TSZ belépési nyilatkozatot. Az ajkai gimnáziumból ballagott ki az életbe 1957 nyarán. Ajkán villanyszerelő szakmát tanult. Első pénzes munkahelye az Ajkai Hőerőmű volt. Erre az időszakra esett Ajka II. Erőmű beruházása, bővítése, ahol a legújabb villamos ipari, elektronikai műszaki megoldások ismeretére tehetett szert. Katonaság, családalapítás, házépítés, hegesztő szakmai tanfolyam elvégzése tette változatossá a napjait, legtöbbször az ünnepeket is. Beiratkozott a Veszprémi Villamos Ipari Technikumba. azután elektrikusi oklevelet szerzett, ezzel feljebb léphetett a szakmai előmeneteli létrán. Az 1. számú Ajkai Timföldgyár bővítésén dolgozó egyik külső cégtől ajánlatot kapott, amit elfogadott, ezzel a Budapest székhelyű villamos gépeket szerelő VBKM VÁV Gyárának munkavállalója lett. Hamarosan több vidéki nagyberuházás villamos szerelésének vezetésével bízták meg, melynek elismeréseként kapta meg a Nehézipar Kiváló dolgozója címet. A fiatalember élvezte az itt kapott feladatokat, szakmai kihívásokat, örült a magasabb jövedelemnek, mely igencsak jól jött, hisz a család két fővel gyarapodott, ám a gyerekekkel a munkabeosztás következtében csak néhanapján találkozhatott, legfeljebb egy esti jó éjt puszira, ha azok ébren voltak a családfő hazatérésekor. Nagy teher hárult Bellire, a feleségre. Andris a család érdekében munkahely változtatáson gondolkodott. Így jött számításba 1981-ben az Ajkai Szénbányák Padragi Bányaüzeme. – A korábban felhalmozott tudást, szakmai ismeretet itt kamatoztatni tudtam – így emlékezik vissza Poór András. – Miután megismertem a bánya világát, megtapasztaltam műszaki hiányosságait is. A bányában a szénkitermelő munkahelyeken többet tudtak termelni, mint amit a szállító berendezések szállítani tudtak. Túlterhelés miatt a gépek lefulladtak, a motorok leégtek, nagy volt a termelés kiesés. Munkatársammal Tanczer Józseffel újítást adtunk be a földalatti villamos berendezések feszültségének szabályozására. Az újításunkat elfogadták, elkészült a prototípus. Sikeres üzemi próbái után az újítást hasznosították a Bakonyi Bánya Üzemek területén. A berendezés továbbfejlesztése és hosszú szabadalmaztatási eljárás után műszaki szabadalommá vált.
Poór Andrásból, a borszörcsöki gyerekből feltaláló lett, mai napig tagja a Feltalálók Egyesületének, amelynek 25 éves jubileumi ünnepsége néhány héttel ezelőtt, június 13-án volt Budapesten. Találmányuk 1996-2002 között több nemzetközi kiállításon is Genius Díjat nyert.
Poór András szerény ember, nem szereti maga körül a nagy felhajtást, bár régről ismerjük egymást, sokáig tiltakozott az ellen, hogy róla írjak. Már a hetvenöt feletti éveit tapossa. Feleségével együtt aktívak, igazi közösségi emberek, tagjai a Bódéért Egyesületnek. Életútját – állítja – végigkísérte a családjától kapott nagy örökség: emberek iránti tisztelet, segítőkészség, szakmai alázat. Ezeknek birtokában életében nem került még olyan helyzetbe, hogy érdemtelenül, bárki előtt meg kelljen hajolnia.