Ajka – A Bauxit-lakótelep házai a negyvenes évek elején Petneházy Antal létesítményi igazgató idejében, zöldövezete pedig Novák Rezsőné evangélikus lelkészfeleség külföldről importált ötleteit felhasználva a Timföldgyár és Alumíniumkohó járulékos beruházásaként épült, a gyár dolgozóinak elhelyezését, kényelmét, szórakozását szolgálta.
A terület telekkönyvileg is a gyárhoz tartozott, magas díszkerítés határolta, utcáit a forgalom elől sorompó zárta el. Az ötvenes évektől eltűntek a sorompók az utakról, a kerítés nagy része is. Újabb építmények emelkedtek, előbb amolyan „Rákosi szürke” ajtós, sátortetős épületek, majd a kockásított panel bérházak. Ma már csupán négy épület s néhány öreg platán, egy darabka kerítésszakasz emlékeztet hajdani patinájára. Eltűntek a műmesteri épületek, az igazgatói lakások, az aranyhalas tavacskák, az ezeket összekötő kanálisok, a szauna, uszoda, melynek vízében a Helsinkiben rendezett nyári olimpiai játékok magyar úszóhősei edzettek, s versenyeztek Szabó bácsi és Négyesi Péter edzők tanítványaival. Lebontásra került a szabadtéri színpad, élve haltak a jegenye- és sudárnyárfák, szomorúfűzek, a bunkert is beiszapolták, mely a Templom-domb alá kúszva adott menedéket a világháború idején.
A Kaszinó épület sokáig megtartotta eredeti homlokzatát, ám az oldalfalairól a nyitható harmonikás, spalettás nyílászárókat kicserélték, ezzel elveszítette családias, otthonos jellegét. Mostanság, ahogy a szóbeszéd járja, az építmény Kaszinó része állami hivatallá válik, már a munkák is elkezdődtek. Ez az épület eredetileg kulturális, szórakoztató központnak épült. Kertjében szabadtéri színpad volt, deszkáin Csongor és Tündét, Csárdáskirálynőt játszottak, Tabányi Mihály harmonikázott, Zsoldos Imre trombitált, Honthy Hanna, Kovács Erzsi, Hollós Ilona énekelt, s a Latabárok és még sokan mások mókáztak.
Többször is fel-felreppent a hír a telepen: valami épül, valamit átalakítanak, valamit elad a város. Úgy vélem, nem lenne szerencsés a zöldövezet kárára építményeket, nagyobb járműforgalmat beengedni erre a területre. Egy pillanatig sem vitatható, hogy az egész komplexum megérett a felújításra. Azonban, ha a szóbeszédben elhangzottakat ténynek vehetjük, akkor a rendeltetése is megváltozik, így tovább szaporodnak azok az emlékek, melyekről a helytörténettel foglalkozó krónikások már néha-néha csak mesélhetnek.