Már az őskorban is használták a különféle növények leveleit, szárait, ágait, gyökereit tárgyak létrehozására, ruhákat is készítettek belőlük. Ahogy a természetben megtalálhatók voltak, úgy használták fel azokat. A növényi rostok erősek, rugalmasak, és különösen a vízben élők szárai nagyon hajlékonyak, így könnyen fonhatók, sodorhatók. A kukorica elterjedése óta annak csuhéját, vagyis a csövet borító levelet is sokféleképpen lehet tárgyak megalkotására használni.
A Kárpát-medencében a kukoricacsuhé felhasználása akkor lendült fel leginkább, amikor a mocsarakat lecsapolták, és kevesebb lett a gyékény, illetve megnőtt a termőterület, majd a jó minőségű földben egyre több kukorica termett.
Először a szűkösebb időben kezdtek el a csuhélevélből lábtörlőt, kenyérkosarat, papucsot, szatyrot készíteni, de az iskolákban – a szakköri, művészeti, kézműves oktatás keretében – a tanulók is elsajátíthatták a csuhéfonás fortélyait.
Régen, amikor még kézzel szedték le száráról az érett kukoricacsöveket, hazavitték, és otthon fosztották ki leveleiből. A csuhélevelek közül kiválogatták a szép fehér és puha darabokat, félretették azokat. Téli estéken széket, kosarat fontak belőle. A gyerekek pedig játékot készítettek maguknak. Ma már igen nehéz szép csuhélevélhez jutni. Legalkalmasabb a lófogú kukorica lenne. Ennek levele hosszú, megfelelően puha, selymes és szép fehér. Legjobb száraz, napos időben szedni. A kibontott csuhé nagyon érzékeny, hamar penészesedik.
Színezni valójában talán felesleges, mert legszebb úgy, ahogy megtermett, a hófehértől az aranybarnáig. Még bordós árnyalatút is találhatunk.
Ha mégis erre vetemedne az alkotó, természetes növényi festéket célszerű használni (pl. diólevél, tealevél, hagymahéj leve, bodzabogyó stb.).
Öröm látni mostanában, hogy a különféle tárlatokon egyre gyakrabban láthatóak csuhéból készült művészi szintű alkotások. A kézműves foglalkozásokon, tanfolyamokon könnyen megtanulható a csuhézás fortélya, csupán egy kis fantázia kell hozzá. Az elkészített remekek megidézik a régi kukorica-, libatollfosztásos, hangulatos falusi estéket, s örömet szereznek a készítőiknek – immár a tárlatlátogatóknak – , s akár kedves ajándékként is szolgálhat a barátoknak, ismerősöknek.